FRISSÍTVE Banner Pilot - Alchemy - Spanish Reds

Már linkelen is az új számot az október 25-én megjelenő Heart Beats Pacific címet viselő Banner Pilot albumról.

Az Alchemy-t az AltPress közölte le. Első hallás után csak annyit; ez se okoz majd csalódást.
Még egy kis ízelítő a közelgő lemezről csak, hogy még jobban várjuk. Spanish Reds az AMP Magazine jóvoltából.

blink-182 - Neighborhoods

megjelenés éve:2011
tracklist:
01. Ghost On The Dance Floor
02. Natives
03. Up All Night
04. After Midnight
05. Snake Charmer
06. Heart's All Gone (Interlude)
07. Heart's All Gone
08. Wishing Well
09. Kaleidoscope
10. This Is Home
11. MH 4.18.2011
12. Love is Dangerous
13. Fighting The Gravity
14. Even if She Falls

http://www.blink182.com
Blink 182 - Neighborhoods (töltsd le)

"Az ilyen igazán megható egyben elgondolkodtató pillanatok ébresztik rá az embert, miyen fantasztikus dolog is maga a zene és mindaz amire képes."

Mint sokan másoknak nekem is ez a banda, valamint művei hatása kezdte formálni zenei ízlésemet és terelt egy olyan stílus felé, amely mára a mindennapjaim elengedhetetlen része. A pop punk-nak olyan lendületet adott a címben szereplő banda, ami a '90-es évek óta folyamatosan kíséri a stílust. A dolog odáig fajult, hogy az azóta alakult ezen zenei irányzat közelében tevékenykedő zenekarok nagyszázalékban valják; nekik a blink-182 adta az erőt az induláshoz. És ami igaz az igaz, tőlünk nyugarta és keletre is kevés az olyan zug, ahol ne ismernék ezt az öt betű és három szám legendás kombinációját.

Úgy gondolom nyugottan kijelenthetem, ez év legjobban várt lemeze a Neighborhoods volt. Ez az együttes ugyanis eléggé túlnőtte magát a pop punk keretein és rengeteg rajongó készült 2009 februárja óta arra, hogy újra blinket hallgathasson. Ha belerágnánk magunkat az ismételt összeállás miértjeibe rengeteg okot sorolhatnánk fel. A legfontosabb azonban az az esemény, amely 2008 szeptemberében Dél-Karolinában történt. Megrengette a világot, hogy Travis Barker és barátja, zenésztársa DJ AM magángépe lezuhant és a dobost harmad és másodfokú égési sérülésekkel szállították kórházba. Szerencsére Travis állapota javult és pár hónap után már röpködtek is a hírek, miszerint Tom felvette a kapcsolatot régi bandájának tagjaival. A félreértéseket tisztázták és 2010 nyarán már az új lemez sokszínűségéről adott interjúk tömkelegét a legendás együttes. Turnézások és koncertek közepette alakult újjá a régi emblematikus trió.

A Neighborhoods-al kapcsolatban szeretném hangsúlyozni, amit a srácok is rengetegszer megtettek még a megjelenés előtt; ez már nem az a blink, ami annak idején olyan korongokat gyártott, mint az Enema of the State vagy a Take Off Your Pants and Jacket. A hangzás merőben más és ezt nem csak Tom AVA stílusra formálódott hangja teszi. Ahogy már említettem Travis DJ AM közreműködésével Fix Your Face címre keresztelt két részes CD-n hip hop, house és dance számokhoz szolgáltatta a dobtémákat, amiket természetesen a DJ mixelt egybe. Rengeteg rap és R'n'B előadóval is dolgozott a feloszlást követően és 2011-ben szóló lemezét is kiadta szintén a rap-et és hip hop-ot részesítve előnyben. Mark a +44 projektbe találta meg saját elképzeléseit a folytatáshoz és 2009-ben is úgy nyilatkozott szeretne új lemezt a nagysikerű When Your Heart Stops Beating után, de most minden erejét a blink emészti fel. Szóval, ami azt illeti mindenki megtalálta a saját számítását, még akkor is ha azok egyike sem hozta meg a régi hatalmas sikert.

Ezek után lássuk (halljuk) az első számot Ghost on the Dance Floor. Nahát igen akinek nem gyűltek örömkönnyek a szemébe nem is igazi blink fan. Nagyon jó kezdés -akár a Feeling This-nél- és a hamar felcsendülő kristályos háttérhang miatt óhatatlan, hogy ne egyből az AVA jusson eszünkbe, de eszméljünk fel emberek az már blink-182. Natives jön a sorban Mark hangjával a refrénben. Kicsit erőszakos, nyers azonban ezt is kipipálhatjuk. Harmadik helyen az album előfutára az első single az Up All Night. Abszulút sláger, amit a klipp is bizonyít. Talán ez a szám jellemzi legjobban a lemez hangzását. Ezután ismét ismerős dallamok a laza After Midnight-ban . Azt gondolom az újkori blink-182 legérdekesebb száma a sejtelmes Snake Charmer. Nem igazán tudom hova tenni egyszere durva és lágy hangszerelésű. Az album közepére ideje volt már, hogy jöjjön egy teljesen Mark által énekelt dal is. A második klipp ehhez készült, amiben a szám egy élő előadásra illeszkedik. A régi lendületet idézi az energikus Wishing Well. Remek szerzemény. Kaleidoscope, This Is Home, MH 4.18.2011, Love is Dangerous a követő sorrend. A szemünk a Fighting The Gravity-nél kerekedik nagyra. Egy elvont dal Mark előadásában és precíz dobtémák Travistől. Egyébként ez a track jobban belegondolva  nem is olyan meglepő, voltak már ehhez hasonló töltelékdalok a 2003-as albumon is. A végére tették a srácok az Even if She Falls-t, amely szintén a régi stílusukat juttatja eszünkbe. Ezzel is a pozitív irányba billentik a mérleget.

Összegezve rengetek a jelző erre a korongra, de nem volt ez zsákbamacska, mivel a cím beszél a tartalomról. Ahogy az együttes is bevállalta a kevert stílust, habár pontosan tudták, hogy nagyszázalékban mit várnak tőlük, ők mégis saját akaratukat érvényesítették. Ez a tény egyáltalán nem elhanyagolható ilyen szinten, gondoljunk csak a kiadók és menedzserek erős befolyására a zeneiparban. Én mindettől függetlenül nagy visszatérésnek könyvelem el a Neighborhoods és remélem ez mégcsak a(z) (új)kezdet. Örülök, hogy újra blink-182 hallgathatok.
    

                

Klipp(friss) - Angels And Airwaves - Anxiety

Habár ez évben a pop punk világában a téma folyamatosan a Blink újra szerveződése körül forgott, Tom Delong lelkesedése mégis az AVA új albumának munkálataira irányult. Folyamatosan hangoztatta, hogy epic rock projektje jobb mint valaha és az idei korong messze túlszárnyalja elődeit. Az első single az Anxiety volt melyhez mellékelték a tipikus AVA stílusban megalkotott klippet is. A visszajelzések egyenlőre abszolút pozitívak. A Love:Part Two a Love és az ugyanerre a névre keresztelt -Santa Barbara-i filmfesztiválon már februárban bemutatott- film társaságában együtt díszdobozos verzióban is kapható lesz. Megjelenés november elején várható.

Anxiety


LOVE trailer

Klipp(friss) - Sum 41 - Baby, You Don't Wanna Know

A bejegyzés címe nem teljesen helyénvaló, ugyanis a Sums már augusztus elején kiadta ezt a klippet. Majd három év kellett ahhoz, hogy a srácok újra hivatalos music video-t készítsenek. És, ami azt illeti az Over My Head óta nem is emlékszem koncertfelvételből összeollózott vidire. Mindenesetre öröm látni, hogy az együttes még mindig vidáman éli turnézós éveit. Maradjon így sokáig.

A banda a közelmúltban új live albumot dobott piacra, aminek címe; Live at the House of Blues, Cleveland 9.15.07. (töltsd le). Ahogy a címben is szerepel a felvétel még 2007 szeptember 15-én készült Cleveland-ben.

Klipp(friss) - The Darlings - Broken Heart Still Beating

A következő hangulatos videó egy élő felvétel, amelyet stúdió körülmények között rögzített a számomra nagyra tartott The Darlings. A nóta a Broken Heart Still Beating, a 2010-es nagyszerű The New Escape albumról.

Klipp(friss) - Blink 182 - Up All Night

Örömmel jelentem, hogy a Blink 182 újra a klasszikus felállásban forgatott klippet. A dal a már jól ismert Up All Night, a Neighborhoods első single-je. A videó habár érdekesre sikerült és az egész klipp kaotikus, de emberek mégis csak Blink-ről van szó. Sztoriról kimondottan nem beszélhetünk, a képivilágról és beállításokról, jelmezekről annál inkább...majd szeptember 27 után.

Black Tide - Post Mortem

megjelenés éve:2011
tracklist:
1. Ashes (feat. Matthew Tuck from Bullet For My Valentine)
2. Bury Me
3. Let It Out
4. Honest Eyes
5. That Fire
6. Fight Til' The Bitter End
7. Take It Easy
8. Lost In The Sound
9. Walking Dead Man
10. Into The Sky
11. Alone (Bonus Track)
12. Give Hope (Bonus Track)


myspace: http://www.myspace.com/blacktide
Black Tide - Post Mortem (töltsd le)

Itt is van. Megjelenet a 2004-ben alakult floridai Black Tide második nagylemeze, aminek címe; Post Mortem. Az előzetes információkkal ellentétben a korong nem hat számot, hanem pont ennek a dupláját tartalmazza, persze a bónuszokkal együtt. A srácok az albumról úgy nyilatkoztak, hogy sokkal jobb, erőteljesebb karcosabb és modernebb anyagot készítenek, mint a Road Warrior. Sajnos sikerült nekik. Szomorúan konstatálom, hogy a dögös, klasszikus, fiatalos heavy metal-t felváltotta a modern metalcore.

A jelentős stílus változást talán 2010-ben a Bullet for My Valentine és az Escape the Fate társaságában eltöltőtt turnézás idézhette elő. A feltételezésemhez megerősítésként szolgál az album első száma, melyet az együttes Matthew Tuck (BFMV) segítségével írt meg. Hangsúlyozni szeretném, hogy se ez a dal se a többi nem hagy kivetnivalót maga után. Mindössze az én meglátásom, hogy az előző album sokkal ötletesebb eredetibb és egyedibb volt. A mostanival viszont kicsit beálltak a sorba. Ha tovább haladunk a második helyen a Burry Me-t találjuk. A szám eszméletlen jóra sikerült, lendület, erő, technika minden meg van benne. De, ismét jön a kérdés ; ilyen húzó track-et miért kellett már 2010-ben kiadni?! Arról nem is beszélve, hogy mellé csapták a másik energiabombát a Honest Eyes-t. Ha még ez se lett volna elég figyelemfelkeltő, 2011 májusában kijött a Walking Dead Man, júniusban pedig a That Fire. Tulajdonképpen ezek a számok képezik a törzsét a Post Mortem-nek. A többi szám általában lassú, melodikus hangzású, de mint azt már említettem egy rossz szavam se lehet a kivitelezésre. A bónuszok viszont ismételten életerősebbre sikeredtek és ha így hallgatjuk a lemezt igencsak pozitív irányba borul a mérce. Szóval nincs itt nagy gond csak a régi Black Tide közelebb állt az én ízlésemhez.10/7






live


live

Új link az oldalsávban - Sum 41 Magyar Fansite

A közelmúltban új stílust kapott a Sum 41-Magyar Fansite oldal. A szerkeztő engedélyére az oldalsávba beépítettem a website linkjét. Ajánlom figyelmébe minden kedves olvasómnak és Sum 41 rajongónak. Jó böngészést!      

Klipp(friss) - A Day To Remember - All Signs Point To Lauderdale

Az új album egyik legjobb dalát klippesítette meg a floridai A Day To Remember a 2010-es What Separates Me from You-ról. A tévedhetetlen formáció, mint azt a megjelenés után is írtam kiváló szerzeményekkel töltötte meg ezt a korongot is. A két favorit nóta az All I Want és most már az All Signs Point To Lauderdale is music video formájában gyűjti az új rajongókat. Ezzel immáron a tizedik klippjét tudhatja maga mögött a 2003-ban alakult pop punk, hardcore kevert stílusú együttes.

Érdekesség:

A srácokat nemrég azzal vádolták, hogy erőszakosak és nőket bántalmaznak. Ezt a banda basszusgitárosának volt barátnője állította. A srácok tagadnak és azt közölték rajongóiknak, hogy minden vád alaptalan és nevetséges.

Perdition & Samuel Caldwell's Revenge - No Backup Plan EP/Split

megjelenés éve:
tracklist:
1. Perdition - I Saved A Bullet For You
2. Perdition - I'll Be Carefull, You'll Be Dead
3. Samuel Caldwell's Revenge - Inside Every Cynic Is A Disappointed Idealist
4. Samuel Caldwell's Revenge - Roothogs


Perdition & Samuel Caldwell's Revenge - No Backup Plan EP/Split(töltsd le)

Igazi csemege lett a Dang!records elsőszülöttje a texasi Samuel Caldwell's Revenge és a kiadóhoz idén csatlakozó szintén texasi Perdition közös anyaga a No Backup Plan. A Samuel Caldwell's immáron második alkalommal közösködik Texas állambeli punk-rock bandával. A split-ről, mint albumforma a véleményem csak annyi, ahogy a jó öreg közmondás is tartja -közös lónak túrós a háta-. Ez a mondás azonban a két banda munkájára mégsem húzható rá, ugyanis mindketten remekül teljesítenek ezen a rövid, de tartalmas EP-n.

A Perdition bemutatkozása nagyon szívderítő lehet az Off With Their Heads által is képviselt karcos populáris punk-rock kedvelőinek. Amikor először hallottam őket(Perdition) egyből a neves utólag említett banda jutott az eszembe. A hasonlóság olyannyira megtévesztő, hogy ajánlanom minden Off With rajongónak a Dang! kiadó új felfedezettjét.

A Samuel Caldwell's Revenge sokat nem változott, akinek új lenne a zenekar annak csak annyit; ez a formáció is izzig-vérig punk-rock témában mozog, csak ők inkább a hardcore és metál elemeket részesítik előnyben elég sok technikázással, szólókkal, kiállásokkal. A hab a tortán, hogy mindkét bandától van már klipp is.

Perdition





Samuel Caldwell's Revenge

Same Old Story - A Great Disgrace

megjelenés éve: 2011
tracklist:
1] Erik Fell In Love : 2:31
2] Another Reason : 2:48
3] Daily Crime : 2:22
4] Study Your Bible Belt : 2:41
5] Don't Blame The Penguins : 3:08
6] Reality : 2:41
7] Identical Denies : 3:17
8] We Came To Be. : 1:49
9] Stand Alone : 2:45
10] David Koresh : 2:27
11] Hate : 2:31





myspace: http://www.myspace.com/sameoldstorysweden
Same Old Story - A Great Disgrace (töltsd le)

Svédország új punk rock üdvöskéjeként lehet köszönteni az idén első nagylemezével bemutatkozó Same Old Story-t. A fiatal banda 2009-ben jelentette meg először munkáit egy EP formájában. Habár a címe Waste of Time lett, én mégis úgy gondolom nem volt ez időpocsékolás, mivel a srácok remek kis debüt albumot dobtak össze alig két év alatt. Az A Great Disgrace az ifjú tehetségeket előnyben részesítő Engineer Records szárnyai alól került ki. A kiadó ismerős lehet a magyar pop punk szcénában mozgók számára, ez az az istálló, amely szeretett Nikson-unk Preachers Go To Hell lemezeit is világszerte megjelenteti.

Visszatérve a Same Old Story-ra, hatalmas örömmel tölt el, hogy van még olyan frissen alakut punk rock együttes, aki a stílus minden módosítása nélkül képes nagyot alkotni. Oly sokszor döbbentem már rá, hogy milyen sokat is jelent az egyszerűség, mert hát ebben a műfajban a sablonosság szinte kötelező. Így kerek ez a dolog. A zeneihatások főként olyan bandáktól származnak akik igencsak előnyben részesítik a dallamos punk rock-ot (Rise Against, Sum 41, Millencolin).

Az lemez tizenegy számot vonultat fel kevesebb, mint fél órában. Pár hézagkitöltő lassú intro és némi átvezető részen kívül az egész korong közepesen gyorsnak, kellemesen pörgősnek mondható. A dalok nagyon egymásból következnek, így kiemelni bármelyiket is felesleges lenne. A track-ek minőségi szintje, ötletessége, tempója javarészt nem változik. Már klipp is készült az egyik számhoz nevezetesen a Study Your Bible Belt című nótához. Sztori az zéró, a helyszín egy szemétdomb, a kamera beállítások és vágások kezdetlegesek. Az egész olyan garázs feeling-es a zenére viszont panaszunk nem lehet, ezért olyan emberközeli és szerethető a Same Old Story.

Blink 182 - Up All Night

Igen-igen alakul az új Blink album és az első hallható szám a már sokat emlegetett Up All Night lett. Először is a single borítója nagyon vagányra sikeredett. Egy pont oda. Maga a szám tökéletes, mint mondern pop punk, viszont "blinkesnek" nem igazán mondható, ami ennyi év elteltével teljesen érthető is. A tack hallatán egyből a BoxCar Racer projekt és természetesen az AVA ugrott be...A miértekre a választ értelemszerűen a teljes anyag után, ami várhatóan szeptember 27-re érkezik Neighborhoods névre keresztelve.  

Klipp(friss) - Pour Habit - Heads of State

A Pour Habit idei albumához -az előzővel ellentétben- végre normál minőségű videóklippet kaptunk. Tulajdonképpen ez az első, rendezővel leforgatott anyaguk. A választás a Heads of State-re esett, ami már magában is pozitív. Hozzá csapjuk még az örjöngő rajongókat, bolondos pillanatképeket és a közvetlen kisszínpados zenélés hangulatát. Így már minden kerek. Igazi punk-rock videó.

Klipp(friss) - Black Tide - Walking Dead Man

Nagy dobásra készül a floridai Black Tide. Ezek a fiatal srácok, habár alig súrolják a második x-et idén agusztusban, a 2008-ban debütáló, kiváló, újra értelmezett heavy metal elemekkel tarkított Light From Above folytatását dobják piacra. A korong paraméterei már nyilvánosak. A Post Mortem névre keresztelt mű hat számot tartalmaz majd. Igaz még csak most kezdi ízlelgetni a banda a zenekarozás magas szintű mivoltát, úgy nyilatkoznak; az előzőnél sokkalta erőteljesebb, karcosabb és modernebb anyagot készítenek.  Izgatottan várjuk!

Már új klipp is van!


A Post Mortem nyitánya (némi interjú+zene)



A Light From Above egyik nagy sikerű száma (némi interjú+zene)

Klipp(friss) - Alvin és a mókusok - Ha látod magad - Húzzál gumit

Alvinék az utóbbi hetekben immár harmadik videóját készítették el a -szerintem- nagysikerű tavaly decemberben megjelenő Szörnyek pedig léteznek című albumukhoz. Mint tudjuk az első a Hazudni kell már a lemezzel érkezett, viszont az utóbbi kettő idei termés. A sorban a második a Húzzál gumit volt, tipikus "alvinmódra" megrajzolt figurákkal illusztrálva, a legutóbbi pedig az a szám (Ha látod magad), ami tulajdonképpen egy új oldaláról mutatja meg a bandát. A szöveg a régi, a hangszerelést viszont egy kicsit keményebbre készítették. Hab a tortán, hogy ez az első koncertfelvételes klippje a srácoknak.

Klipp(friss) - Misconduct - Naya

A svéd Misconduct tavalyi igencsak erős albumához -One Step Closer- az elmúlt hónapban új klippet dobott össze. Az "összedodás" jelen esetben teljesen helyén való kifejezés, úgyanis a videó pár koncert alatt felvett majd utólagosan összevágott montázs a Naya című számról. Habár a track nem tartozik a korong legjavába, így képekkel talán tud pár helyet hozni a pozícióján.

Pour Habit - Got Your Back

megjenenés éve: 2011
tracklist:
1.Dead Soldier’s Bay
2.Heads of State
3.Greenery
4.Matter of Opinion
5.East 69th
6.Head in the Clouds (Danny’s Song)
7.Party
8.Teens Turned to Fiends
9.Tomahawk
10.For All Who Have Given and Lost
11.Gutterblock Boy
12.The Expert
13.Conscience Mind of Revelation


myspace: http://www.myspace.com/pourhabit
Pour Habit - Got Your Back (töltsd le)

Aki régebben is olvasta bejegyzéseimet (még az előző oldalon) már találkozhatott a Pour Habit banda nevével. Akkoriban (2009) került kiadásra Suiticide nevű albumuk a Fat Wreck Chords gondozásában. Az együttes az első nagylemezüket így már másodízben bocsátotta ki a szűk hallgatóitábor számára. Az újra kiadott anyag tulajdonképpen nem sokban különbözött elődjétől, mindössze egy számot húztak ki a tracklistről. A fellendülés reményében a zenakar a fentebb említett Fat Wreck istállóhoz csatlakozott. A NOFX-es Fat Mike által vezetett kiadó mindig is szerette a szunnyadó tehetségeket felkarolni és vajon melyik mai punk-rock banda ne szeretné a Fat-os logóval piacra dobni szerzeményeit, -mivel a hallgatóknak ez már félig-meddig garancia a minőségi munkára-. És hál' az égnek a Pour Habit is beválltani látszik a hozzáfűzött nagy reményeket.

A banda stílusa mitsem változott az előző album óta. Aki ismeri őket tudja, hogy a Habit mindenféle összetételében igencsak színes formáció. Zenei blog lévén irányozzuk a figyelmünket a hangzásra és ritmikára, ami őszintén megvallva nem mindennapi. Habár ez nem szabatos megfogalmazás én csak speed reggae hard punk-rockereknek mondom őket (ha meghallgatod érteni fogod). És ha ez nem lenne elég, még a metálos témák is borzolják a kedéjeket egy különleges hibrid punk-rock irányt kialakítva.

A 2011-es Got Your Back méltó utódként említhető a zenekar palettáján. Az album paraméterei valamivel erőteljesebbek, mint utóbb. A Got Your Back tizenhárom számot tartalmaz kicsit kevesebb, mint harmichét perc játékidőben. Az első helyet a Dead Soldier's Bay szám kapta meg, amit a Pour Habit még a lemez megjelenése előtt közzétett. A szám jó, csak hamis képet vetít a korongról. Az a keménység, amit a track hordoz csak erre a nótára jellemző kimondottan. A lemez maga sokkal lazább és könnyedebb ennél. A váltás már a második számnál meg is történik. A Heads of State már egy aránylag új oldaláról mutatja meg a bandát, de azok a durva technikai elemek, ami az együttes sajátja mindvégig jelen vannak. Ezzel robog végig az összes szám, néha egy-két reggae punk nótával megtűzdelve. Fontos még megemlíteni az utolsóelőtti helyen tanyázó The Expert, ami habár nem jellemző a zenekar stílusára mégis a legerősebb alkotásuk. A dal kicsit egyszerűbb hangszerelésű mint társai, mégis ettől érdekes. Remélem a következő albumon több ilyet hallhatok majd. 10/7

got_your_back

Loading SoundCloud widget code...

Klipp(friss) - Social Distortion - Machine Gun Blues

A Hard Times and Nursery Rhymes albumhoz megérkezett az elős kisfilm (azért az, mert jelen esetben a videóklip nem lenne teljesen helyén való fogalom erre a munkára). A majd nyolc perces anyag egy egész sztorit tartalmaz, melyben a főhősünk Mike 'Sick Boy' Ness, aki egy gegsztertbanda főnökét alakítja. Maga a történet és végkifejlete kiszámítható, viszont a rendezés és kosztümözés már elég profin megoldott.

Klipp(friss) - Sister Sin - 24-7

Az oldal eddigi fennállása óta az egyik leglátogatottabb begyejzés a svéd Sister Sin street-metal zenekar által 2010-ben bemutatott True Sound Of The Underground lemezzel foglalkozó írásom. Nem tehetem hát azt, hogy az új klippből kihagyom a tisztelt olvasókat. A 24-7 című track-re forgatott házibuli stílusú anyag sokat nem mond, viszont a szám már önmagában elég a sikerhez. De van még benne egy kis plusz, Liv kisasszony és a rajta feszülő némi bőrszerkó már tényleg hatásos kombináció.

Silverstein - Rescue

megjelenés éve: 2011

tracklist:
1. Medication
2. Sacrifice
3. Forget Your Heart
4. Intervention
5. Good Luck With Your Lives
6. Texas Mickey
7. The Artist
8. Burning Hearts
9. Darling Harbour
10. Live To Kill
11. Replace You
12. In Memory Of…





myspace: http://www.myspace.com/silverstein

Silverstein - Rescue (töltsd le)(torrent)

A Silverstein mint az már sokak számára köztudott műfajának egyik kiválósága és kiadásra váró dalaik fogadására évről évre egyre többen készülnek. Térhódításuk egyik talán legerőssebb indoka, hogy nem feltétlen szükséges a stílushoz való őrült elkötelezettség, mivel a banda nem az irányzatot követi, jóval inkább magára formálja azt. Egy Silverstein album sose unalmas. A modern populáris punk-rock és a post-hardcore nóták, témák, technikai elemek olyan kiváló megmunkálása jellemzi a bandát, amely még a kemény részeket is "könnyenemészthetővé" teszi. Ezen pozitívumok tárháza az új Rescue névre keresztelt album is.

Sokan vannak olyanok akiknek nagyon tetszenek a súlyos gitárriffek, a vérpezsdítő tempós dobtémák, de viszont a kegyetlen -laikusok által csak ordibálós- vokálozásokat már fenntartással kezelik. Az ilyen rajongóknak üzenem, hogy ez a stílus egyik alapvető védjegye és ettől megválni nem lehet mert az már valami más lenne. Azonban jó hír, hogy van olyan banda, amely ezt a fontos elemet a lehető legjobban tudja kezelni. Ezek a kanadai srácok is tisztában vannak ennek a fontosságával és dalaikban a kellő nyomatékosítás érdekében az üvöltéssel torzított részeket mindig pontosan kidolgozzák. Össze vissza hörgésről szó sincs ugyanis az ilyen hangképzéssel énekelt mondatok minden szava teljesmértékig érthető - annak idején az Escape The Fate is ezzel nyerte el a tetszésemet. A miheztartás végett ezt most fontosnak láttam tisztázni.

Szóval az albumra visszatérve; aki hallott már Silverseint annak nem lesz nagy újdonság. A zenekar a régi jól bevált recetel ismét minden elvárásunkat kielégíti. Az album nagyjából három dal típusra bontható, az egyik a pop punk vénából még megmaradt lendületes erőteljesen emocionális szerzemények, a másik az előzőnél vadabb ritmikájú, de már post-hardcore-os elemekkel bőven tarkított nóták és a harmadik a melodikus lassú trackek. A szövegek témái is maradt az eddigi koncepció szerint a szerelem, szeretet, düh és ehhez hasonlók. Az albumhoz már két klipp is érkezett. Az egyik a lemezt megelőző Transitions EP-ről megismert Sacrifice, valamit az album csúcspontjaként szolgáló abszolut örült The Artist. Érdekesség még, hogy a Texas Mickey számban közreműködik Anthony Raneri a Bayside aranytorkú énekese. 10/7

Klipp(friss) - My Chemical Romance - Planetary (GO!)

A Danger Days: The True Lives of the Fabulous Killjoys-hoz megérkezett a harmadik klipp is. A videó tulajdonképpen egy koncertfelvételből összeollózott anyag lett, habár én úgy emlékszem, hogy a srácok azt ígérték a Na Na Na és a Sing klippek hangulatát megtartva viszik tovább az addig kialakított sztorit. Ki tudja lehet lesz még folytatás...Egyébként a Planetary(GO!) is sanszos volt music videóra, ugyanis ez a szám volt, ami áttörte a zenei korlátokat és elindította a bandát a rock "n" roll megreformálása útján.

Sum 41 - Screaming Bloody Murder

megjelenés éve: 2011
tracklist:
1."Reason to Believe" 3:30
2."Screaming Bloody Murder" 3:24
3."Skumfuk" 3:26
4."Time for You to Go" 3:03
5."Jessica Kill" 2:52
6."What Am I to Say" 4:14
7."Holy Image of Lies" 3:49
8."Sick of Everyone" 3:07
9."Happiness Machine" 4:50
10."Crash" 3:22
11."Blood In My Eyes" 4:18
12."Baby You Don't Wanna Know" 3:36
13."Back Where I Belong" 3:43
14."Exit Song" 1:42

myspace: http://www.myspace.com/sum41
Sum 41 - Screaming Bloody Murder (töltsd le)

Volt betervezve ezen bejegyzés előtt még pár értékelés, de miután meghallgattam az albumot úgy döntöttem mindent félresöprök, mert ez a téma nem tűr halasztást. Életemben még soha nem készültem így egy lemez fogadására se, mint a napokban megjelenő Screaming Bloody Murder nevű Sum 41 által prezentált anyagra.

A kanadai együttest nem igazán kell már senkinek se bemutatni, mivel minden punk rock zenével foglalkozó ember legalább egyszer -de inkább többször- biztosan találkozott a nevükkel. Engem személy szerint pont ez a banda ébresztett zenei öntudatomra. Amikor először láttam a Still Waiting klippet tudtam, hogy ez a lelkifröccs, amit a srácok a zenéiken keresztül adnak, nekem bizony mindennap kell -méghozzá magas dózisban-. Azóta rajongok a Sums-ért és az egész stílusért minden irányzatával együtt.

Klasszikus felállás (Dave-el)

 Tudom azt írtam az előbb, hogy a bemutatást hanyagoljuk, de a lemez megértéséhez egy kis történelem is szükséges a zenekar múltjára vonatkozóan. Szóval a "96" óta aktív együttes idén már a hatodik nagylemezét tudhatja maga mögött. 2000-ben a Half Hour Of Power volt a debütáló korong, mely habár nagyon jóra sikeredett mégse a dalok érdekelték az akkor még szűk rajongói tábor, inkább Deryck és csapata idótaságait díjazták. Az ezt követő 2001-es All Killer No Filler azonban akkorát szólt, hogy a srácok azóta se tudták túlszárnyalni saját sikerüket. A többszörös platinalemez a pop punk időszak csúcsán a legjobb helyen és legjobb időben készült a legjobb ötletekből. Egyszerű volt és tökéletes. Deryck, Cone, Stevo és Dave fiatalságuk legszebb pillanataiban Kanada és az U.S.A. elsőszámú legőrültebb tinibandájaként voltak számontartva. 2002-ben a Does This Look Infected?-el indult el a zenekar egy komolyabb úton és a turnék végesztével a dolog odáig fajúlt, hogy egy kanadai gyermek segélyező szervezet kongói útja keretében egy háborús területre is eljutottak. Ami itt történt olyan gépezetet indított be, mely a mái napig ott munkálkodik a tagok fejében. A valamikor vidámságáról elhírhedt formáció megtörten, összezavarodva tért vissza a munkájához. Azonban a sötét gondolatok is igencsak megihlették a fériakká éredt fiúkat és piacra is dobták 2004-ben a Chuck nevet viselő -tiszteletből készített albumot. A koncert sorozatok után Dave a szólógitáros kilépett a Sum 41-ból arra hivatkozva, hogy az együttes teljesen elfelejtette miért is alakult (bulizás, szórakozás) és a történtek után (Kongó) már nem szeretne az együttesben játszani, de a tagokat örökre testvéreiként fogja szeretni. Deryck is érezte a túlzott komolyság terhét és a 2007-es Underclass Hero-t már teljesen más felfogásban készítette megmaradt két zenésztársával. A korongot egymásközt csak All Killer No Filler 2 becenéven emlegették. Ekkor csatlakozott a trióhoz Tom Thacker, akit hivatalosan csak tavaly fogadtak el bandatagnak, azonban a gitártémákat mind az utóbbi, mind a mostani CD-n Deryck Whibley írja a szövegekkel együtt.

Újkori felállás (Tommal)

Ennyi sztorizás után lássuk, hogy is áll a Sum 2011-ben. Úgy gondolom a valamikori pop punk kifejezést most teljesen el lehet hagyni, mert a megoldás a punk rock és az alternativ rock között mozog. Ha az UH megfelelt az All Killer No Filler 2-nek akkor a Screaming Bloody Murder megfelel a Chuck 2-nek. Ez persze erős kijelentés, de témailag inkább hasonlít a Chuck-ra, mint bármely más szerzeményükre, azzal a különbséggel, hogy jelen estben nem az emberek közötti konfliktusok adtak ötletet a dalokhoz, hanem a személyes problémák szolgáltak múzsaként. Amióta Dave kilépett a bandából a felállás kicsit megváltozott és Deryck-re, mint frontemberre sokkal több tér maradt. A stúdiózások alatt készített videókon is látszik, hogy az album munkálataival már már annyira csak ő foglalkozik, mintha ez egy szóló projekt lenne. És valamelyest az is. Tehát Whibley ötleteiből olyan Sum 41 albumot kapunk, ami minden várakozást felülmúl. A lemez munkálatai már 2008 végén elkezdődtek és 2009 árpilisára terveztek egy EP kiadást, de ahogy jöttek az ötletek a srácok úgy látták jónak, ha teljes hosszúságú anyagot készítenek belőle. Akkor még ők se gondolták, hogy éveket fognak csúszni. A tényleges stúdiózás 2010-ben valósult meg Los Angeles-ben. Deryck minden külső tényezőt kizárva a saját házi stúdiójában vette fel az ének sávokat. Júniusban már készre jelentették a lemezt, azonban ekkor indult a Warped Tour. Az év vége felé már maga az Island Records fogta vissza a kiadást, mondván rossz üzleti lépés lenne. Az időpont újra módosult 2011 márciusára.

Az anyag tizennégy tracket tartalmaz, ami alig kevesebb, mint ötven percbe van sűrítve. A japán kiadáshoz még két számot hozzácsaptak. A nyitány a Reason to Believe pontosan ide az első helyre volt szánva. A komor lüktető (kicsit Terminátor thema beütésű) kezdet tipikus slágeres, erőteljes Sum 41 dallá érik a csúcsponton. Az ezt követő már ismert Screaming Bloody Murder és Skumfuk habár új oldaláról mutatja be az együttest, mégsem sejteti azt a változást, ami ezután elkönyvelhető. A Time for You to Go egy lazaságból jeles nóta és itt már a nagy rajongók felkapják a fejüket, mivel az együttestől soha nem hallott dallamok csendülnek fel. A Jessica Kill-t már mondhatjuk egy ismeretlen ismerősnek. A refrén a Chuck-ban hallott dühös, pörgős punk rock jegyében íródott. Kis megnyugvást tartogat a With Me-re hasonlító What Am I to Say. Na és az abszolút meglepetés csak ezután jön a következő blokkban, amit a Holy Image of Lies sejtelmes hangulata indít. Minden percben változik a téma és a dallamvilág ebben a részben, kiszámíthatatlan. A Sick of Everyone erejével a Happiness Machine lágyságával biztosítja, hogy a hallgató még egy pillanatra se unatkozzon. A melodikus Crash zárja ezt az etapot. A Blood In My Eyes-al újabb zúzos pillanatok veszik kezdetét, ami a Baby You Don't Wanna Know lazaságával oldódik. Az lemez energiabombája azonban csak ezután robban a Back Where I Belong személyében. Lezárásként egy kis Exit Song és tulajdonképpen átéltük életünk legjobb albumát.

Lehet elfogult vagyok sőt biztos is, de ha vissza fogom rajongásomat; úgy látom ilyen változatos, technikailag tökéletes alkotással még nem találkoztam. És egy ilyen album után jön kis hazánkba (nem a reklám helye, de Sopron VOLT fesztivál) a zenekar; hát annyit ígérhetek, hogy első sorban fogok ordítani minden nótát. 

10/11 :)


Unofficial

Yellowcard - When You're Through Thinking, Say Yes

megjelenés éve: 2011
tracklist:
1. The Sound of You and Me 4:36
2. For You, and Your Denial 3:33
3. With You Around 3:01
4. Hang You Up 4:02
5. Life of Leaving Home 3:24
6. Hide 3:12
7. Soundtrack 3:35
8. Sing for Me 3:54
9. See Me Smiling 3:50
10. Be the Young 3:56

myspace: http://www.myspace.com/yellowcard
Yellowcard - When You're Through Thinking, Say Yes (töltsd le)

Ezt a márciust a punk rock zene rajongói már úgy várták, mint egy falat kenyeret. A hónapban olyan bandák adnak/adtak ki albumot, mint a Rise Against, Yellowcard és a Sum 41, csak hogy a legfontosabbakat említsem. Az időrendet egy kicsit megborítva az értékelést a Yellowcard - When You're Through Thinking, Say Yes című albumával kezdem.

Az új taggal Sean O'Donnell-el, a Big IF-ből

A lemez nagyon "várós" volt, viszont vele kapcsolatban az érzelmek már vegyesnek mondhatóak. A gondolat, hogy talán ismét egy új Yellowcard-ot kapunk a legutóbbi album tartalmi és zenei mivoltja idézte elő. Az Ocean Avenue szerzemény még 2002-ben a pop punk és a punk-rock világban akkorát robbant, hogy a srácok tulajdonképpen az első lemezzel (a korábbi próbálkozásokat nem számolva) megalapoztak mindent, ami a sikerhez kell. Erényeik között megvolt minden, ami egy átütő ilyen stílusú bandához kell. Nekem -és szerintem sokan másoknak- az a bizonyos lendület tetszett a legjobban. Aki látta az albumhoz készített koncert DVD-t jól tudja miről beszélek. A Ryan Key vezette együttes olyan hatásosan ugrálta végig a fellépést és élte át az akkori erőteljes zenéjük minden mozzanatát, hogy az ezt követő albumok csak csendes dúdolásnak voltak minősíthetők. A Lights and Sounds kevésbé a Paper Walls pedig jobbára a visszafogottabb melódikus néha ódai dalok tárháza lett. Ne feledjük, hogy ez a szubjektív véleményem és a lassabb dallamokat én éltem meg némi csalódásnak.

Na, de ennyit a múltról, mert itt az újabb remény számomra és őszintén megvallva -egy, két meghallgatás után- nem lehet panaszra okom. Amikor nemrégiben kijött az első klipp a For you and your denial című dalhoz kicsit jobban fűteni kezdett a vágy az album iránt. A tempós hegedű szó az elején, a szája szélét harapdáló dögös csajszi a kocsiban, a srácok újra elemelkednek a földtől és ugrálnak a hangszerekkel, a refrén ismét energikus és határozott, Ryan hangja és életereje visszatér, ez mind-mind olyan elem, amely súgja neked, hogy itt bizony nem lesz csendes tábortűznél üldögélős nótázgatás. Van pár lassabb track, de még azok is most másképpen hangzanak, mint legutóbb. És miután az albumon végigrágtad magad rájössz, hogy ez egy kiválóra sikeredett anyag még ha a bandát a saját erőteljes mércéjén is mérjük. 10/9

Chixdiggit - Safeways Here We Come

megjelenés éve: 2011
tracklist:
1. Miso Ramen - 3:20
2. Swedish Rat - 3:02
3. Since You Got a Dog - 1:40
4. Found Love - 2:08
5. Hot N Horny - 0:44
6. I Hate Basketball - 2:43
7. I Hope Things Will Turn Around - 3:05

myspace: http://www.myspace.com/chixdiggit
Chixdiggit - Safeways Here We Come (töltsd le)

Üdítő színfoltként jelenteném be a kanadai Chixdiggit legújabb anyagát. A banda jó pár év kihagyás után most újra ontja magából a "70"-es évek házibulizós, bálozós rock "n" roll elemekkel tarkított pop punk nótáit. A legutóbbi 2005-ös Pink Razors-hoz képest én fejlődésként konstatálom az idei EP-t. Mind hangszerelésileg, mind tartalmilag jobban össze van rakva, mint elődei. Tulajdonképpen több a jó ritmikával rendelkező dal ezen a hét számos mini-albumon, mint a legutóbbi nagylemez összes számai között. Kiemelendő a nyitányként szolgáló Miso Ramen, amely egy tipikus Chixdiggit szerzemény a zenekar ötleteinek legjavából. A szám helyet kapott a Fat Wreck Chords által kiadott Fat Music Vol. 7: Harder, Fatter + Louder! válogatás albumon is. Megmosolyogtató az I Hate Basketball, mármint számomra, ugyanis az aki űzi a sportot egy kicsit biztos elhúzza majd a száját. Talán kicsit erős volt ez a címválasztás. A legjobb track azonban a szokásoktól eltérően komolyra vett I Hope Things Will Turn Around. Aki egy kis punk-os pörgésre vágyik ne hagyja ki a Safeways Here We Come-t.

Klipp(friss) - Against Me! - Spanish Moss

A 2010-es White Crosses albumhoz megérkezett a harmadik klipp, ami a Spanish Moss című nótához készült. A srácok a Teenage Anarchist-től eltérően most nem egy bizonyos témához fűzött videót készítettek, hanem visszatértek a koncertfelvételek összeollózásos megoldásához. A képek között feltűnik a Gainesville, Atlanta, Berlin, Vancouver és a Memphis-i fellépések legjobb pillanatai.

Klipp(friss) - The Sainte Catherines - D'You Guys Wanna Fucking Party After This? No.

Habár album ajánló nem készült róla, a távlati terveimben mindig is meg maradt, hogy az első ehhez készült klippel megemlítem a The Sainte Catherines 2010-es lemezét, ami a Fire Works címet kapta. A kanadai származású rekedt rockerek 1999 óta zenélnek. Legfőbb ismérvük talán az éneklést helyettesítő "morgás", ami jobban erősíti a dalokban azt a rengeteg érzelmet, amit ez a banda nótáin át közölni akar. Ha egy kicsit is kedvelet a karcos punk rock ezen vonulatát ne hagyd ki!

The Sainte Catherines - Fire Works (töltsd le)

Klipp(friss) - Pulley - Rattling Rust

Ismét nosztalgikus hangulatba kerültem amikor ráakadtam a Pulley idei klippjére. Úgyanis valamikor 2009 áprilisában a Time-Insensitive Material EP-vel kezdtem az egész blogolást. Mit ne mondjak elég sok időt kellett várni erre a videóra is. Mint tudjuk a banda 2009 előtt öt évig nem gyártott új nótákat és most úgy néz ki ezután az EP után is jócskán várni kell még a folytatásra. Azonban aggodalomra nincs okunk, mivel a srácok nem feladták a zenei pályájukat sőt mostanában inkább csak a turnéknak élnek.

Social Distortion - Hard Times and Nursery Rhymes

megjelenés éve: 2010
tracklist:
1. Road Zombie
2. California (Hustle and Flow)
3. Gimme the Sweet and Lowdown
4. Diamond in the Rough
5. Machine Gun Blues
6. Bakersfield
7. Far Side of Nowhere
8. Alone and Forsaken
9. Writing on the Wall
10. Can't Take It With You
11. Still Alive

myspace:  http://www.myspace.com/socialdistortion
Social Distortion - Hard Times and Nursery Rhymes (töltsd le)

Régi idők nagyjai közül egy most újra a világot jelentő deszkákon pengeti a gitárja húrjait. 1978-óta állandó tagja egy híres neves bandának, mivel ő általa létezhet még ez az egész, amit Social Distortion-nak hívunk. Az ő estében mind a zenekarozás, mind a szóló projektek már nem csak pár történet, hanem az élete munkája. Dalai hatására olyan bandák alakultak melyek mára ugyancsak a legendás együttesek kategóriába tartoznak (pl: Offspring). A punk-rock és a rockabilly napjainkban szinte már csak az ő dallamai által idézi az eredeti stílusmegoszlások előtti időket. És a név amihez minden előbbi gondolat párosul nem más, mint Mike Ness. Az ő irányába tett megállapításaim szerintem kellően tükrözik, milyen elfogult is vagyok vele szemben. Azonban ez az elfogultság egy pillanatra sem érdemtelen.

Tehát a szóban forgó album a tizedik a sorban, amit a Social Distortion névű banda égisze alatt jegyez. Ahogy már utaltam rám "78"-óta ő az egyetlen, aki folyamatosan a zenekar tagja. A fennállás óta -nem csalás nem ámítás- pontosan húsz zenész váltotta a posztokat az évek során. A legutóbbi 2010-ben megjelent Hard Times and Nursery Rhymes készítése alatt is történt változás, ekkor éppen a dobok mellett cserélt helyet  Adam Atom Willard egy másik ütőssel. Atom arra hivatkozott, hogy bármennyire is szereti a Social-t  két bandában már nem tud úgy teljesíteni, hogy az mindenkinek jó legyen. Tudjuk jól ő az AVA drummer-e. Szóval nehézségek voltak és lesznek is, de úgy gondolom amíg Ness bácsi lélegzik addig lesz Social Distortion is.

Az albumról csak annyit szeretnék előljáróban, hogy a punk-rock-ra éhes rajongók valamilyen szinten éhesek  maradnak. Minden nagyon Social-ös, de a stílus egy kicsit visszafogottabb, mint annak idején. Amúgy ha jól meg nézzük a címet az utolsó két szó árulkodó is lehet a műfajjal kapcsolatban. A modókákat itt értsük úgy mint azok a bizonyos megszokott rockabilly-s stílusjegyek sokaság, amit ezen az albumon végnélkül nyomatnak az öreg rockerek. Ettől olyan laza lesz minden szám, hogy az néha-néha már kicsit sok. A korongot lezáró dalra külön felhívom mindenki figyelmét. Nem kell hozzá nagy angol tudás, hogy megértsük miről is szól ez a nóta.

Ezt a bejegyzést a Still Alive soraival zárnám:
 And I’m still alive and I will survive             

                                                                               

Machine Gun Blues


és szóljon az a szám, amit minden színpadra lépésnél el kell játszania Mike-nak

Klipp(friss) - The Creepshow - Hellbound - The All Fall Down

Sajnos időm mostanában nem nagyon engedi, hogy minden újdonságra részletesen kitérjek, de ennek a jeles folk-punk, psychobilly, punk-rock rategóriák között ingázó bandának az új klippjére mindenképpen szánok pár percet. A The Creepshow 2005-ben alakult Kanadában, Ontario-ban. A horror film mániás együttes azóta a Hellcat Records egyik zászlóshajója lett. Legutóbbi 2010-es albumukat a They All Fall Down-t  már jól kifejlődött rajongói tábor várta. Mivel én csak ezt a lemezüket hallottam, így mindössze ebből tudok levonni következtetéseket. A véleményem pedig, hogy a laza, tipikusan rockabilly-s álló basszer, a szöszi hajú nyávogós rocker csajzi, az őrülten kegyetlen tempót diktáló dobos és a mégőrültebb billentyűs remek egyveleget alkot. Az éneklést természetesen az igencsak dekoratív högyike vállalja magára, akinek a hangja is elég meggyőző, azonban néha a férfi "kollegáinak" is teret enged.

The Creepshow - They All Fall Down (töltsd le)

Hellbound


szintén a They All Fall Down-ról

The Darlings - The New Escape

megjelenés éve:2010
tracklist:
1. Hypnotize
2. Where Do We Go
3. American Dream
4. Broken Heart Still Beating
5. Head Hunter
6. Take Me Back
7. Untitled
8. Fight Alone
9. Someone Else At The Wheel
10. The Aggressor
11. These Wings
12. The Hard Goodbye
13. Let’s Roll

myspace: http://www.myspace.com/thedarlings
The Darlings - The New Escape (töltsd le)

Az igazság az, hogy a múlt évre vonatkozóan van még elmaradásom egy pár "jóféle" punk rock lemez értékelésével. A sort a legfontosabb albummal kezdeném, ami nem más mint a Los Angeles-i The Darlings új teljes hosszúságú kiadványa a The New Escape. Aki nem ismerné a bandát annak előljáróban annyit, hogy ez a South Bay partjainál alakult punk rock formáció erőteljes rock "n" roll elemekkel tarkított zenéje igencsak meggyőző és egyértelműen kijelenthető, hogy ezek a srácok erre születtek. Az énekes hangja olyan klasszisok színvonalát idézi, mint Mike Ness (Social Distortion) vagy Jason Cruz (Strung Out). A frontember fantasztikus érzékkel és precizitással találja el a hangokat az összes dalban. Tévedhetetlen, akárcsak a dobok mellett helyet foglaló egyenlőre ismeretlen név, akit én csak Travis Barker 2-nek hívok. A hasonlóság nem csak a punk tarély miatt szembetűnő, hanem a mozgáskúltúra félelmetes egyezése is nagy bizakodásra ad okot. Szóval ilyen feállással nem is várhatunk rossz nótákat.

Az The New Escape-et egy pár hanganyag már megelőzte, de a figyelmet csak a legutóbbi 2009-es EP keltette fel kellőképpen. A banda azóta dolgozott az új albumon és nem kis várakozást követően tavaly december körül látott napvilágot. Így utólag minden egyes nap megérte és minden képzeletet felülmúlva teljesítettek a srácok. A korongra tizenhárom szám fért rá. Ennek a műfajnak nagy átka, hogy három négy jó track után kicsit bele fásulva el lehet siklani a részletek fölött. Ez természetesen csak akkor következik be, ha az anyag valóban ötlettelen egy kicsit. Na ennél az albumnál ilyet nem tapasztalhatunk. A számok érdekesek, lendületesek és minegyikben ott van az a kis plusz, amitől jobb lesz az összhatás. Így nem is csoda, hogy aránylag sok idő kellett a megalkotáshoz. A sztoriba még az is belefér, hogy már 2009 májusa óta megvan ez egyik dal klippes változata is. A Where Do We Go? habár elsőkként volt hallható a The New Escape-ről még mindig az egyik legzseniálisabb nóta. A videónak sok mondanivalót nem szántak, azonban hűen tükrözi azt az életérzést, amit ez az együttes képvisel. Ennyi dicsőítő szép szó után remélem sokak kedvence lesz a The Darlings. 10/10

                          

Klipp(friss) - A Day To Remember - All I Want

Igen igen...ahogy azt várhattuk az album megjelenése (aki lemaradt volna klikkeljen ide) után alig kis idő elteltével itt is az új klipp a srácoktól, ami tele van az alternative rockvilág jelenkori befutott előadóival. A videó sokat nem közöl, viszont nagyon jól eltalált ritmusban lett megvágva. Nekem az Andrew WK-es rész a legszimpatikusabb.

The Grenma - Megszűnt a jel

megjelenés éve:2010
tracklist:
1.Megszűnt a jel
2.Mindenki
3.A felhők felett
4.Pillangó-hatás
5.Ahogy neked tetszik
6.El se kezdd
7.Olaj a tűzre
8.Ma történik minden

myspace: http://www.myspace.com/thegrenma
(a banda ingyenesen közzétette az albumot az offlineshop webáruház-on)

Így az Alvin után úgy gondolom szintén ebben a műfajban tevékenykedő és feltörekvő nemzedéket képviselő The Grenma 2010-es anyagáról is megéri pár sort írni. Már csak azért is mert volt rá utalás a blog olvasóitól, hogy szivesen vennék az én személyes érzéseimet a srácok zenéjével kapcsolatban. Na hát akkor a tavalyi EP-t tekintve minden elismerésem a zenekaré. A Megszűnt a jel névvel kiadott lemez egy komolyabb hangzást és témákat felvonultató tartalmas és precíz munka, mely túljutott elődje (Talán nincsen minden rendben) néhol nagyon amatőr, kezdő hibáin. Az alap koncepció semmit sem változott, azonban most minden összeszedett és teljes egységet képez. Ha már Alvinékat említettem, megjegyezném, hogy a szóbanforgó EP összes paramétere nagyon a Szörnyek pedig léteznek-re emlékeztet. Gondolok itt a főcímdal minimális időtartamára, elhelyezésére és az utolsó track balladai voltára. Emellett ha már nyolc számot megírtak egy ideig agyalhattak volna még pár nótán, na de akkor, hogy lett volna közös lemezbemutató koncert a Dürer-ben?! Na de ennyi a "rosszmájúságból", mivel nagy bejövős az összes szám. Kiemelném a Pillangó-hatás zseniális dallamvilágát és felépítését. Szerintem ez a dal megírása lehetett a legnehezebb, úgynis óhatatlan, hogy a hallgató el tudjon vonatkoztani a sztori filmbéli megvalósításától. A srácok azonban mintegy keverve a kettőt remekül oldották meg a feladatot. (Nem tartom kizártnak, hogy egy nagy Grenma és Pillangóhatás -film- rajongó a közeljövöben ne tegyen fel egy home made unofficial music video-t.) Aki ismeri már a bandát az tudja, hogy a srácok minden munkát maguk végeznek a lemezeiken, tehát ismét egy izzig-vérig Grenma anyagot kapunk minden külső befolyásoló tényezőt mellőzve. Ez külön dícséretet érdemel. 10/8