Sum 41 - Screaming Bloody Murder

megjelenés éve: 2011
tracklist:
1."Reason to Believe" 3:30
2."Screaming Bloody Murder" 3:24
3."Skumfuk" 3:26
4."Time for You to Go" 3:03
5."Jessica Kill" 2:52
6."What Am I to Say" 4:14
7."Holy Image of Lies" 3:49
8."Sick of Everyone" 3:07
9."Happiness Machine" 4:50
10."Crash" 3:22
11."Blood In My Eyes" 4:18
12."Baby You Don't Wanna Know" 3:36
13."Back Where I Belong" 3:43
14."Exit Song" 1:42

myspace: http://www.myspace.com/sum41
Sum 41 - Screaming Bloody Murder (töltsd le)

Volt betervezve ezen bejegyzés előtt még pár értékelés, de miután meghallgattam az albumot úgy döntöttem mindent félresöprök, mert ez a téma nem tűr halasztást. Életemben még soha nem készültem így egy lemez fogadására se, mint a napokban megjelenő Screaming Bloody Murder nevű Sum 41 által prezentált anyagra.

A kanadai együttest nem igazán kell már senkinek se bemutatni, mivel minden punk rock zenével foglalkozó ember legalább egyszer -de inkább többször- biztosan találkozott a nevükkel. Engem személy szerint pont ez a banda ébresztett zenei öntudatomra. Amikor először láttam a Still Waiting klippet tudtam, hogy ez a lelkifröccs, amit a srácok a zenéiken keresztül adnak, nekem bizony mindennap kell -méghozzá magas dózisban-. Azóta rajongok a Sums-ért és az egész stílusért minden irányzatával együtt.

Klasszikus felállás (Dave-el)

 Tudom azt írtam az előbb, hogy a bemutatást hanyagoljuk, de a lemez megértéséhez egy kis történelem is szükséges a zenekar múltjára vonatkozóan. Szóval a "96" óta aktív együttes idén már a hatodik nagylemezét tudhatja maga mögött. 2000-ben a Half Hour Of Power volt a debütáló korong, mely habár nagyon jóra sikeredett mégse a dalok érdekelték az akkor még szűk rajongói tábor, inkább Deryck és csapata idótaságait díjazták. Az ezt követő 2001-es All Killer No Filler azonban akkorát szólt, hogy a srácok azóta se tudták túlszárnyalni saját sikerüket. A többszörös platinalemez a pop punk időszak csúcsán a legjobb helyen és legjobb időben készült a legjobb ötletekből. Egyszerű volt és tökéletes. Deryck, Cone, Stevo és Dave fiatalságuk legszebb pillanataiban Kanada és az U.S.A. elsőszámú legőrültebb tinibandájaként voltak számontartva. 2002-ben a Does This Look Infected?-el indult el a zenekar egy komolyabb úton és a turnék végesztével a dolog odáig fajúlt, hogy egy kanadai gyermek segélyező szervezet kongói útja keretében egy háborús területre is eljutottak. Ami itt történt olyan gépezetet indított be, mely a mái napig ott munkálkodik a tagok fejében. A valamikor vidámságáról elhírhedt formáció megtörten, összezavarodva tért vissza a munkájához. Azonban a sötét gondolatok is igencsak megihlették a fériakká éredt fiúkat és piacra is dobták 2004-ben a Chuck nevet viselő -tiszteletből készített albumot. A koncert sorozatok után Dave a szólógitáros kilépett a Sum 41-ból arra hivatkozva, hogy az együttes teljesen elfelejtette miért is alakult (bulizás, szórakozás) és a történtek után (Kongó) már nem szeretne az együttesben játszani, de a tagokat örökre testvéreiként fogja szeretni. Deryck is érezte a túlzott komolyság terhét és a 2007-es Underclass Hero-t már teljesen más felfogásban készítette megmaradt két zenésztársával. A korongot egymásközt csak All Killer No Filler 2 becenéven emlegették. Ekkor csatlakozott a trióhoz Tom Thacker, akit hivatalosan csak tavaly fogadtak el bandatagnak, azonban a gitártémákat mind az utóbbi, mind a mostani CD-n Deryck Whibley írja a szövegekkel együtt.

Újkori felállás (Tommal)

Ennyi sztorizás után lássuk, hogy is áll a Sum 2011-ben. Úgy gondolom a valamikori pop punk kifejezést most teljesen el lehet hagyni, mert a megoldás a punk rock és az alternativ rock között mozog. Ha az UH megfelelt az All Killer No Filler 2-nek akkor a Screaming Bloody Murder megfelel a Chuck 2-nek. Ez persze erős kijelentés, de témailag inkább hasonlít a Chuck-ra, mint bármely más szerzeményükre, azzal a különbséggel, hogy jelen estben nem az emberek közötti konfliktusok adtak ötletet a dalokhoz, hanem a személyes problémák szolgáltak múzsaként. Amióta Dave kilépett a bandából a felállás kicsit megváltozott és Deryck-re, mint frontemberre sokkal több tér maradt. A stúdiózások alatt készített videókon is látszik, hogy az album munkálataival már már annyira csak ő foglalkozik, mintha ez egy szóló projekt lenne. És valamelyest az is. Tehát Whibley ötleteiből olyan Sum 41 albumot kapunk, ami minden várakozást felülmúl. A lemez munkálatai már 2008 végén elkezdődtek és 2009 árpilisára terveztek egy EP kiadást, de ahogy jöttek az ötletek a srácok úgy látták jónak, ha teljes hosszúságú anyagot készítenek belőle. Akkor még ők se gondolták, hogy éveket fognak csúszni. A tényleges stúdiózás 2010-ben valósult meg Los Angeles-ben. Deryck minden külső tényezőt kizárva a saját házi stúdiójában vette fel az ének sávokat. Júniusban már készre jelentették a lemezt, azonban ekkor indult a Warped Tour. Az év vége felé már maga az Island Records fogta vissza a kiadást, mondván rossz üzleti lépés lenne. Az időpont újra módosult 2011 márciusára.

Az anyag tizennégy tracket tartalmaz, ami alig kevesebb, mint ötven percbe van sűrítve. A japán kiadáshoz még két számot hozzácsaptak. A nyitány a Reason to Believe pontosan ide az első helyre volt szánva. A komor lüktető (kicsit Terminátor thema beütésű) kezdet tipikus slágeres, erőteljes Sum 41 dallá érik a csúcsponton. Az ezt követő már ismert Screaming Bloody Murder és Skumfuk habár új oldaláról mutatja be az együttest, mégsem sejteti azt a változást, ami ezután elkönyvelhető. A Time for You to Go egy lazaságból jeles nóta és itt már a nagy rajongók felkapják a fejüket, mivel az együttestől soha nem hallott dallamok csendülnek fel. A Jessica Kill-t már mondhatjuk egy ismeretlen ismerősnek. A refrén a Chuck-ban hallott dühös, pörgős punk rock jegyében íródott. Kis megnyugvást tartogat a With Me-re hasonlító What Am I to Say. Na és az abszolút meglepetés csak ezután jön a következő blokkban, amit a Holy Image of Lies sejtelmes hangulata indít. Minden percben változik a téma és a dallamvilág ebben a részben, kiszámíthatatlan. A Sick of Everyone erejével a Happiness Machine lágyságával biztosítja, hogy a hallgató még egy pillanatra se unatkozzon. A melodikus Crash zárja ezt az etapot. A Blood In My Eyes-al újabb zúzos pillanatok veszik kezdetét, ami a Baby You Don't Wanna Know lazaságával oldódik. Az lemez energiabombája azonban csak ezután robban a Back Where I Belong személyében. Lezárásként egy kis Exit Song és tulajdonképpen átéltük életünk legjobb albumát.

Lehet elfogult vagyok sőt biztos is, de ha vissza fogom rajongásomat; úgy látom ilyen változatos, technikailag tökéletes alkotással még nem találkoztam. És egy ilyen album után jön kis hazánkba (nem a reklám helye, de Sopron VOLT fesztivál) a zenekar; hát annyit ígérhetek, hogy első sorban fogok ordítani minden nótát. 

10/11 :)


Unofficial