Minnesota gyöngyszeme amellett, hogy nagyszerű, tehetséges pop punk banda hírében áll -a Collapser (2009) című lemeze óta-, nem szűkölködik jó ötletekben sem. Legutóbbi ezek közül a debüt albumuk újra kiadása volt, amely már a Fat Wreck Chords égisze alatt született újjá. Nem akármilyen albumról van szó és az igazság az, hogy ez egy olyan jó kiadás volt már 2008-ban is, amire egy kis csinosítás csak hab a tortán. Szóval sokkal modernebb hangzásban élvezhetjük a hamisítatlan rekettes pop punkot. Mert az tény, hogy ez egy populáris vonulata a punk rock zenének, de a stílus nem ennyire egyszerűen megfogalmazható. Első hallásra hanyag és egy ritmusú, unalmas alkotásnak tünhetnek a dalaik. Azonban ha valakinek egy kicsit is van huzalma az ilyesmire annak ígérem nem okoz csalódást.
Hát mindössze a felbolydulás végett linkelem nektek ezt a Good Charlotte videót, amit a következő nagylemezükön szereplő Like It's Her Birthday nótához forgattak. A srácok még az album munkálatai során úgy nyilatkoztak, hogy a Cardiology-val azt az űrt szeretnék kitölteni, amit a Blink 182 hagyott -feloszlásuk után- a punk zenében. Ez elég erős kijelentés volt már akkor is, de nem tudhattuk mire készülnek a srácok. Ezután a klipp után körvonalazódni látszik a szomorú helyzet, miszerint egy napjainkbeli közepes kvalitású pop banda látszatát kelti ez az anyag. Egyéb szúrkálódó megjegyzéseimet, majd az album meghallgatása utánra hagyom. Hátha valami csoda folytán mégis érdemes lesz a lemez pozitív gondolatokra is. Amúgy a csajok párnacsatás jelenetéért megéri végig nézni...
The Gamits. Van aki számára ismerős ez a név? Most gondolom nem sokan nyújtjátok a kezeteket -az idősebbek lehet-, pedig ez a banda, mint utólag számomra is kiderült, igencsak megérdemelné a mostaninál nagyobb hírnevet és elismerést. A srácok a közelmúltban megjelent Parts című lemezükkel hívták fel magukra a figyelmemet. Ekkor még nem is gondoltam volna, hogy ennyi zenei tapasztalat és megszámlálhatatlan lemez után még van visszamenőleg olyan alkotás, mely ilyen mértékű csodálattal tölt el. Szóval, mint már említettem az idei jól elészített albumuk után kezdtem jobban elmerülni a banda munkásságában , ahol is rátaláltam arra a bizonyos korongra, amely merőben átírta bennem a pop punk stílus akkori kiemelkedő alakjainak rangsorát.
A korai formáció "96"-ban alakult a Colorado állami Denver-ben. A banda az évek során kilenc különböző szenészt foglalkoztatott. Egyetlen egy tag tartott ki mindig is a zenekar mellett. Neve és élete már összefonódik az együttes történetével. Ezt az állandó frontembert Chris Fogal-nek hívják, akinek a 2010-es feltámadás is nagyban köszönhető.
1996-ban egy anyagot alkotott a még alapítókból felálló zenekar, ennek neve Come Get Some 7", ami az akkori szinten mérve igen jó indításnak nevezhető. Ezt követte egy ugyan csak rövidre szabott EP a This Is My Boomstick 1998-ban. Ahhoz képest, hogy a kiadványok között két év eltelt sok változás nem tapasztalható. Ez időtájt már voltak tagcserék és korántsem volt minden tisztán látható a banda háza táján. Az ezredforduló évére azonban teljes hosszúságú lemezzel örvendeztette meg rajongóit a zenekar. Ennek neve Endorsed By You. Nagyon jól összeszedett album inkább nyersnek mondható punk hangzással és populáris témával. Itt már sejtetett valamit ez a korong és a srácok hozzállása a folytatásról. Ezután eléggé beindultak és 2004-ig minden évben adtak ki valamiféle szerzeményt. 2004-ben látott napvilágot az az album, amiért ismertségük nagy százalékát köszönhetik. Ez volt az Antidote. Teljesen letisztult pop punk-kal, némi indie hatással, és rengetek jó ötlettel teszik feledhetetlen élménnyé a dalokat. Jócskán van melankólikus elem is a lemezen, ezért lehet néha szorongató egy-egy nóta. Ilyen például a páratlan Open Window a Bloondsaints/Picture Frames vagy a lezárásként szolgáló Bridges. A szám, ami mégis ha úgy tetszik a banda védjegye az a How The Escape. Tehát egy ilyen remek munka után zárták be a kapukat és ez idáig új dalok nem öregbítették a banda hírnevét. Az ez évi felállás ismét egy új bandát eredményezett a Parts megjelenésével. Hála az égne minőségi változás nem történt, de a stílus a mai divatos trend szerint formálódott karcosabb punk rock-á a maga könnyedségével fűszerezve. Mindenkinek ajánlom figyelmébe ezt a bandát.
Új számmal jelentkezik a My Chemical Romance. A srácok a hamarosan megjelenő nagylemezükhöz gerjesztenek egy kis hangulatot ezzel a valóban kedvcsináló dalocskával. Az album munkálatai már befejeződtek és talán novemberben meg is jelentetik. Addig azonban hangolódjunk az új MRC-re, mert én úgy érzem ez most más lesz, mint az eddig mutatott -kiváló- munkáik.
Úgy gondolom ezt a bandát senkinek se kell bemutatni. Aki mégis egy kis segítségre szorulna, annak csak annyit, hogy ezek a srácok a kaliforniai punk és punk rock egyik legismertebb ún No.1 együttese, noha nem volt ez mindig így. Az 1983 óta dübörgő őrület mára tiszenegy stúdió albumot és megannyi EP-t, Maxit-t, Single-t eredményezet. A banda egyre-másra dobálja ki a rövid egy-két számos kis hanganyagokat és időközönként egy "gigalemezre" gyűjtik mindet. 2010 nyarán ismét egy ilyen gyüjtemény látott napvilágot, találóan The Longest EP címmel, amin harminc remek szám kapott helyet. Az egyikből még egy házilag összevagdalt klippet is készítettek, amelyen a Backstage Passport DVD feledhetetlen pillanatait vonulataják fel. A szám pedig nem más mint a sokat vitatott 2006-os Wolves In Wolves' Clothing előfutárán a Never Trust A Hippy-nszereplő Everything In Moderation. Szóval mindent csak mértékkel...na lássuk
Szóval ahogy már várhattuk itt az az EP, amin a srácok ez évben dolgoztak. Ha úgy tetszik, azt a popos világot, amit eddig képviseltek, valamelyest levetkőzve egy új komolyabb oldaláról mutatkozik be az együttes. Már az album borítójára rápillantva megmozdulhat bennünk egy különleges érzés. Nem egy egyszerű képről van szó, jóval inkább gondolkodtató, mögöttes tartalomban gazdag, figyelemfelkeltő alkotás. Ugyan ezek a jellemzők a hat számot tartalmazó There Will Come Soft Rains-ről is elmondhatók.
A zenekarnak bőven van mi erőt adjon a munkához, mivel mostanában nagyon megy nekik a szekér. Rádióállomásról rádióállomásra adják a többnél több interjút és a koncertek is szép számmal sorakoznak a banda naptárján. A srácok együttes szenvedélye a zenélés iránt jócskán kifizetődőnek látszik és a védjegyükké vált dallamos aggresszió a pop punk stílusban szinte napról napra egyre nagyobb teret hódít.10/7
A svéd női énekessel büszkélkedő, populáris stílusban munkálkodó metál banda az idei Sound Of The Underground című albumához immáron a második klippet szolgáltatja. A music video gyártásnál a csapat sose tette magasra a lécet. Valami lepukkant helyet választanak, beállnak a plac közepére, Lív kisasszony felkap pár erotikus bőrszerkót és egy neccharisnyát, a srácok fogják a hangszereket és mehet a rock. Valami hasonlót mutatt ez az anyag is. Amúgy én úgy gondolom ez az egyik track az albumon, amiben semmi kifogásolhatót nem találunk. Az album értékelése itt...
A floridai legendás pop punk banda 2009-ben megjelenő Not Without Fight névre keresztelt lemezéhez -július közepén- már a harmadik klippet jelentette meg. Ismételten pörgős hamisítatlan, populáris dalt kapunk a modern pop punk egyik első komoly bandájától, akik igen súlyos gitártémákkal borzolják a kedélyeket albumról albumra.
megjelenés éve: 2010
tracklist: 1. Outerspace 2. I Just Wanna Play 3. Arthur Avenue 4. Stat O' Maine 5. Danger! 6. Forgettable 7. Fanfare 8. Pliva-638 9. Marigold 10. Say Something 11. Paperback 12. Better Boy 13. My Finest Suit
Nagyon nehéz lesz szavakba önteni azt a változást, ami a Finished-en az utóbbi években végbe ment. Ez év meglepetés lemeze idáig abszolút az ő nevükhöz fűződik. A címmel ellentétben egyáltalán nem felejtős darab ez a korong, az amúgy magasan ívelő zenei pályájukon.
Azoknak akik talán most ismernék meg a srácokat bevágom egy régebennen írt bejegyzésemet:
...-...
2009. Jún. 1, hétfő
Na igen hölgyei és uraim, ez az az ajánló, ami mellett nem lehet elhaladni csak úgy. Ez a fiatalnak már annyira nem mondható banda felkavarta ám a nagy punk világot. A srácok 2001-ben alapították szókimondó, melodikus és pörgős rock 'n' roll elemekkel tarkított, vagány kis együttesüket. A híres The Clash nagy követőikét tartják őket számon. A bandát nem kímélte az élet és sok megpróbáltatás árán jutottak el mostani sikereikhez. Szót kell még ejtenem a zenekar énekeséről, aki testi fogyatékkal tombolja át a koncerteket, úgyanis a srác egyik keze csökevényes. Viszont ahogy a modás szól az Isten ad és elvesz. Az ő kárpótlása a kitörően punkos rockos hang, amit csak nagyon kevesen birtokolnak. Sok túrnén van már túl a banda. Ami azt illeti hazánkban is már kétszer jártak, előzenekarként a No Use For A Name oldalán, és nemrég a Millencolin-nal. Három album már a repertoárjuk, ezek közül az egyik a Left Alone-nal közös projekt. Az uccsó lemez már nagyon kiforrott punk rock 'n' roll zenei összetételt tartalmaz. Az együttes dalait megismerni, minden ezt a stílust kedvelő ember számára kötelező jellegű.
...-...
Na és akkor vágjunk bele a Forgettable-be. A banda ezt az anyagot szokásához híven ismételten új kiadónál az Old Shoe Records-nál jegyezte. Azt hiszem ezzel a mondattal az album borítójának megfejtését ki is pipálhatjuk. A cím azonban már okzhat némi fejtörést. A koncept tulajdonképpen a "koncept-telenség". A téma jobbára rögtönzött dzsemmelésnek és örömzenének tűnik. Ez már annyira nem távoli a zenekar eddigi munkájaitól, mivel eddig is meg volt az a felemelő érzéssel, vidmámsággal eltöltő hangulat az akkor még komoly street punk-os dalaikban. Szóval új köntösbe burkolt mindennapi gondolataikat, problémáikat, örömüket adják át ebben a lassú, könnyed albumon. Ami merőben változott az a hangzásvilág és hangszerelés. Vonós, fúvós, zongora taktusok is szerepet kaptak a felvételeken, csakhogy a legfontosabbakat említsem. Már az első számnál felfigyel a tudatos hallgató és jelen esetben nem a lendületre, hanem annak a hiányára. Majd vársz vársz, hogy innen nagyon beindul az egész, ami meg is történik, de nem úgy ahogy azt remélted volna -ettől a bandától semmi esetre se-. A második nóta már valamelyest hasonlít az elépzeléseidhez, de ekkor döbbensz rá; -Itt valami nagyon új készülődik. Ez az a momentum, amikor komolyan elkezd érdekelni a lemez. Felcsendül az I Just Wanna Play és a nap kisüt, a virágok kinyílanak és te széttárt karokkal nézel a kéken ragyogó égre és várod, hogy a hűsítő szél megsimogassa arcod. Kb. ez az érzés kísérhet végig a dalokon, ha hajlandó vagy értékelni azokat a pontos és lágy dallamokat, melyeket ez a csoda szállít. Akkor a feeling van ezekben a szerzeményekben, melyet higgadt állapotban -figyelemmel kísérve minden mozzanatot- érezhetsz igazán. A sok nagyszerűségből egyet emelnék ki. Ez a State O'Maine. Nem kommentálom, kár lenne számomra fontos dolgokat előre vetíteni mások számára. A lényeg, hogy hatalmas szám minden olyan jósággal, amit egy igényes hallgató kívánhat.
Az énekes Steve Neary elmondása szerint ez egy kísérlet arra, hogy milyen módon fogadja a rajongóitábor a változtatásokat, újításokat az együttestől. Ők ezt megírták, így írták, és tudván, hogy stílusuktól távolálló világ ez, kiadták. Ha egy albumos elképzelés ez akkor is jól tették...10/10
Komoly tervekkel indult útjára ez a 2009-es nagy neveket felvonultató banda. A két legismertebb tag talán Joe Trohman és Andy Hurley (Fall Out Boy), de egyáltalán nem elhanyagolható jelenségek az Anthrax thrash metál gitárosai Scott Ian és Rob Caggiano, valamint az Every Time I Die frontembere Keith Buckley (2010-ben új taggal is bővültek) . Szóval ilyen csapattól azért bőven lehetnek elvárásaink. A srácok úgy nyilatkoztak, hogy idén ősszel debüt lemezük a polcokra kerül. Ez idáig két számot közöltek le a hivatalos myspace oldalukon. Az egyik az Ironiclas, mely komoly metálos riffekkel tarkított szerzemény, a másik a We've Got A Situation Here, ami már sokkal lazább dallamvilágú, ha úgy tetszik heavy rock, hard rock témában íródott nóta. Az igazat megvallva ez a szám jobban bejön, mint a FOB-os srácok úccsó lemezéről bármely track is -tudom nem említhetőek egy kategóriában, de csak általános zenei szinten is több jó ötlet hallható az ez évi munkájukban -. A lényeg, hogy mind a stílus, mind a hangzás nagyon tetszetős és előre bocsátom minkedenkinek; inkább van szó vidám, lendületes zúzásról, mintsem valami komor core irányzatról. Jó lesz ez...
