The Red Jumpsuit Apparatus - The Hell or High Water EP

megjelenés éve:
tracklist:
01. Casting the First Stone
02. Choke
03. Don't Hate
04. Hell or High Water
05. Will You Stand
06. On My Own
07. 21 and Up

myspace: http://www.myspace.com/redjumpsuit
The Red Jumpsuit Apparatus -  The Hell or High Water EP (töltsd le)

Hoppá, hoppá....újra lendületben a floridai TRJA. A 2001-ben alakult banda ezidáig két nagylemezt produkált az elsőt 2006-ban adták ki Don't You Fake It címmel. A stílusuk ekkor egyértelműen post-hardcore, emocore, screamo keveréke volt jelentős pop punk hangzással tálalva. A nép úgy kajálta a debüt anyagot, hogy a srácok egyetlen album után jelentős rajongói táborra és dícsérő kiritikákra tettek szert. 2008 és 2010 között azonban olyannyira lehigadtak, hogy a Lonely Road nevezetű 2009-es korongukra alig-alig lehetett ráismerni, mármint stílusilag. Letisztult dallamokból építették fel magasztos és ódai számaikat. A tempót egy-két nótánál lehetett közepes sebességűre bekategorizálni. Eltüntek a nagy halálhörgős momentumok és felcserélte mindezt a lágy hanglejtések sora. Nekem ez a hangzásvilág is nagyon tetszett, de úgy érzem most újra a régi Red Jumsuit-ot fogjuk kapni -egy jó ideig biztosan-.
Ami az új EP-t illeti; ahogy már említettem a vadabb ritmusokra és nem igazán lehet panaszunk. Az első szám egyérteműen támasztja alá az előző állításom. Igazi felvezető tarck-je, ennek a hét számos és valamivel több, mint húsz perces paraméterekkel rendelkező kislemeznek. A második helyen már egy sokkal megszokotabb, kimért pörgés és dinamikus dal (Choke) következik megannyi kristályos énekkel, valamint némi  nyomatékosító ordítással. Abszolút zászlóshajója és slágere ennek a kompozíciónak. Ezek után azonban egy állóvíz az egész. Több szám is egy nagy refrénnek hallatszik és semmi érdekfeszítő nem történik. Úgy érzem keveredett a két eddigi lemez irányzata és valami nem igazán jó lett belőle. Nem kell a súlyos gitártéma, ha maga a szöveg lagymatag. Inkább vállaljanak finom hangszerelést egy melódikus balladához, vagy pörgessék fel az énekest a kemény rockot játszó bandához. A srácok azt mondják, hogy 2011-ben jön majd a nagy lemez is, remélhetőleg addig kitalálják mit akarnak játszani. De azért ne legyünk nagyon kritikusak mégis csak jó érzés, hogy újra hallhatjuk őket -és a Choke-ot itt újra kiemelném-. 10/6

néha alábeszélnek, de hangulatos összeállítás

Klipp(friss) - Sum 41 - Skumfuk

Új videóanyag kíséretében üzeni a Sum 41 zenekar, hogy az új nagylemez kiadatásának ügyei körül mostanában elszaporodtak a gondok. Ezen titkos okok, miatt ebben a hónapban semmi esetre se kerül a boltok polcaira a nagyon várt alkotás (sőt ki tudja mikor lesz elérhető). Búfelejtőnek azonban összeollóztak a nyári turnézások során készített videókból egy klippet, mely igencsak arra utal, hogy a banda talán második fénykorát éli meg ezen időkben. Aggodalomra semmi ok, én úgy gondolom bizakodva nézhetünk a feltételezhetően új nézőpontból megkomponált Sum 41 dalok elébe. A számot, ide kattintva megtalálod.

Klipp(friss) - Authority Zero - Get It Right

A nagy punk rock, reggea rock, ska punk, múltal büszkélkedő Authority Zero-nak 2010 május 25-én jelent meg a negyedik nagylemeze a Viking Funeral Records és a srácok jóvoltából. A dalaikat inkább csak hellyel-közzel hallgatgatom, de mindig is elismert, tehetséges zenekarként tartottam őket számon. A stílusuk egy-két számra alakul csak igazán "punk-rockossá". Album szinten az a lazulós, lágy dallamokból építkező reggea nóták és keményebb hardcore punk témák  is jócskán jelen vannak. Ez évi albumukat azonban kicsit rockosabb köntösbe öltöztették -ha úgy tetszik könnyen emészthető számokról van szó-. Klipp csak a napokban készült az albumhoz, de az az én személyes kedvencem a Stories Of Survival-ról .        

myspace: http://www.myspace.com/authorityzero
Authority Zero - Stories Of Survival (töltsd le)

Off With Their Heads – Trying to Breathe

megjelenés éve: 2010
tracklist:
1. Trying to Breathe
2. I May Be a Lot of Shitty Things, But At Least I'm Not a Rapist Like You

myspace: http://www.myspace.com/offwiththeirheads
Off With Their Heads – Trying to Breathe (töltsd le)

Az igazság, hogy ennek az EP-nek már megszületett a nagylemezes folytatása, de csak most jutottam hozzá ehhez az anyaghoz és hál' az égnek említésre méltó bonus track szerepel rajta. Az első szám, mint már tudjuk felkerült az albumra, én viszont a srácok helyében azt a nagyon hosszú című alkotást dobtam volna a korongra, mivel úgy vélem nem kis mértékben emelhetné a lemez kvalitását. Ennek viszont már utánna vagyunk...és a lehetőségek mérlegelése hellyett hallgassuk inkább ezt az igazán punk-rock indulónak is beillő művet. Az album értékelése itt  

Children 18:3

név: Children 18:3

ország: USA

stílus: Punk/Punk Rock/Pop Punk

myspace: http://www.myspace.com/children183/

offical website: http://children183.com/

Én úgy gondolom az együtt zenélésben az egyik legfontosabb dolog, hogy az együttes tagjai érezzék egymást   mind ritmusban, valamint elmei és elképzelési téren egyaránt. Szerintettek mennyi az az idő, amitől már egy banda összeszokott formációnak említhető?! Természetesen sorra lehet venni megannyi tényezőt, de a válasz egyszerűbb, mint gondolnánk. A jó és mégegyszer említem jó testvéri kapcsolat ritka kincs a világon és abszolút nem elhanyagolható sem a mindennapi, sem a zenei életben.

Ennyi süketelés után már mindenkinek leeshetett, hogy ebben a bejegyzésben egy tesó trióról lesz szó. Az ismertetőt először csak az idei -számszerint második- albumukra akartam koncentrálni, de annyira szimpatikus amit ez a zenekar csinál, hogy ebből nem hagyhatlak ki titeket sem. 

Tehát miután a Hostetter testvérek zenei tudatukra ébrettek, űzik az ipart és jó ideig tervezve alakították ki napjaikbeli együttesüket. Régóta tartó egymáshoz való jó viszonyukról néhány vicces régi kép árulkodik. Az első lépések és az ezt követő kitartó próbálkozások, úgy tűnik kellően kifizetődőek lettek, mivel az ez évi nagylemezüket már nagyon komoly rajongói tábor és kezüket dörzsölő kirtikusok hada fogadta. A tesók zenei beállítottságukról már az első albumuk után le lehettett szűrni , hogy a punk-ot nekik találták ki.  

A két albumot szinte egyszerre ismertem meg és elemzésüket is egy bekezdésben összevonva részletezném. A nagy kérdés sokak szerint; melyik lett a jobb? Attól eltekintve, hogy előadóban, hangszerelésben és tágabb értelemben vett stílusban nincs eltérés a két szerzemény között, a régebbi az én izlésemnek jobban megfelel. A kulcsszó talán a lendület ereje az első lemeznél, ami egy punkosabb beállítottságú bandára jellemző kell, hogy legyen. Ennek a bizonyos lendületnek a hiánya miatt panaszkodnak a régi fanok és az új érzelmesebb átgondoltabb, koncept jellegűbb dalok miatt gyűlnek az új rajongók. Szóval a 2008-as anyag nagyobb fordulatszámon pörög és őrültebb, mint a komoly mondanivalóval rendelkező kimértebb 2010-es  Rain's 'A Comin' . A srácok egy-egy klippet is összehoztak, melyek minden eddig leírt összehasonlításomnak ellentmond. Nagyot téved az, aki a klippre választott dalok alapján ítéli meg a korongokat. Mindenesetre egyik is, másik is nagyszerű kiadás és ajánlom mindenki figyelmébe.   

           

Children 18:3 - Children 18:3 (2008) (töltsd le)
Children 18:3 - Rain's 'A Comin' (2010) (töltsd le)



Children 18:3 - Cover Your Eyes (2010)



Children 18:3 - All My Balloons (2008)

Klipp(friss) - Bullet For My Valentine - Your Betrayal

A nagy "bullet-fanok" már biztosan találkoztak ezzel a pár hónapja megjelent klippel. Azok akik, hozzám hasonlóan lemaradtak róla, most egész jó minőségben megtekinthetik. Egyéb tájékoztatót a 2010-es Fever című albumukról itt találtok.

Frissítés

Sziasztok! Mint látjátok pár apróságot módosítottam; elsősorban a blog egy kicsit egyszerűbb külsőt kapott, valamint a bejegyzések alá két modul is beépült. Az egyik a különböző megosztási lehetőségeket tartalmazza, a másik pedig, ha úgy tetszik egy kis mini szavazás, mellyel egyből kinyilváníthatjátok "tetszéseteket" vagy esetleg "nem tetszéseteket" az éppen aktuális témában.
A oldalelemekbe már régebben óta felvettem pár olyan oldal címét, amelyek a punk zene szerelmeseinek jól jöhetnek.
Szóval egyenlőre ennyi.., de hamarosan írom az új értékelésemet. Én úgy gondolom érdemes továbbra is néha benézni. Mindenkit szeretettel várok!!!
            

The Casting Out !!!

megjelenés éve: 2010
tracklist:
1. Everybody Down!
2. Let It Bleed
3. ...Say It
4. The Power And The Glory
5. The Kids Have Spoken?
6. Before We Die
7. All The Best
8. Run Like Hell
9. Wait
10. Headfirst
11. One More Time (With Feeling)
12. Heaven Knows

myspace: http://www.myspace.com/thecastingout
The Casting Out !!! (töltsd le)

Elég meglepően tapasztaltam a napokban, hogy a híres-neves The Casting Out-nak az idén új nagylemeze született. Ez évben a kis hazánkat is megjárt banda szépen, szolíd körülmények között elkészítette a sorban már második albumát. Mint azt már tudjuk Nathan Gray -egykori Boy Sets Fire frontember- nagy tervek nélkül és különösebb elképzelésektől mentesen vágott bele ebbe a projektbe. Az egyetlen cél az önmegvalósítás, valamint a szívből szóló nóták gyártása volt. 2009-ben a Go Crazy! Throw Fireworks!-nál már tapasztalhattuk, hogy az ilyen elgondolásokból megíródott számok kedvesek a Nathan rajongók számára. Szóval szépen gurul a szekér és ennek viszonzására, illendő szorkos munkával meghálálni a nagyközönség szeretetét.

Az idei korongnál az első legfeltűnőbb dolog, hogy mintha a hangzásbeli munkálatok kicsit háttérbe szorultak volna. Persze nem hallgathatatlan, csak hát sokak szerint egy valamirevaló rockzenekarnak érdemes a stúdiózást és a dalaik mixelését a lehető legjobb technikával rögzíteni. Valamelyest én is osztom ezt a vélemény, de találkoztam már olyan napjainkbeli együtessel, amelyik nagylemezének számait pár mikrofonnal és minimális szűréssel vette fel, mégis életreszóló élményt kaptam tőlük. Tehát pár jó ötlettel le lehet győzni a modernizálódott zenevilágot -és itt jegyezném meg, ez a nehéz feladat csak vérbeli zenészeknek sikerülhet-.

A lemez érdekessége még, hogy új kiadótól futott ki. A srácok választása az Eyeball Records-ra esett, ami azonban még nem közölte le oldalán a megjelenést, de a bandát rögzítette az előadóik táborában. Számomra is sok kutatási munkát eredményezett ez az anyag és vannak infók, melyek máig kétségesek. A lényeg, hogy itt van és nagyon tetszik.

Az első szám mind összeállításában, mind dallamvilágában elég csekélyke teljesítmény és ha még hozzá vesszük a "új" hangszínt sokan már itt elkapcsolnának erről az albumról. Viszont akik kitartóak és átesnek a bevezetőn, azoknak garantálom, hogy igazi nyers mondanivalóban gazdag punk-rock élményben lesz részük. A második track egy az egyben erőteljesebb, ritmikásabb, jó refrénű dal. Én ettől számítom a nyitányt, ugyanis ez adja meg az alaphangulatot és sémát a többi szerzeménynek, melyek feváltva, rotációban követik egymást -egy lágyabb, egy keményebb, de minden esetben érzelmes-. Két kiemeltem lenne az egyik az  All The Best, ami talán a legszívszorítóbb és az ezt követő Run Like Hell, ami talán a legtempósabb és leg egyszerűbb a repertoárban. Még így a végén nyomatékosítanám, hogy aki a kezdeti nehézségeken átesik annak biztosan tetszeni fog ez a remek. 10/9 

            

                  

csak zene


csak zene