Social Distortion - Hard Times and Nursery Rhymes

megjelenés éve: 2010
tracklist:
1. Road Zombie
2. California (Hustle and Flow)
3. Gimme the Sweet and Lowdown
4. Diamond in the Rough
5. Machine Gun Blues
6. Bakersfield
7. Far Side of Nowhere
8. Alone and Forsaken
9. Writing on the Wall
10. Can't Take It With You
11. Still Alive

myspace:  http://www.myspace.com/socialdistortion
Social Distortion - Hard Times and Nursery Rhymes (töltsd le)

Régi idők nagyjai közül egy most újra a világot jelentő deszkákon pengeti a gitárja húrjait. 1978-óta állandó tagja egy híres neves bandának, mivel ő általa létezhet még ez az egész, amit Social Distortion-nak hívunk. Az ő estében mind a zenekarozás, mind a szóló projektek már nem csak pár történet, hanem az élete munkája. Dalai hatására olyan bandák alakultak melyek mára ugyancsak a legendás együttesek kategóriába tartoznak (pl: Offspring). A punk-rock és a rockabilly napjainkban szinte már csak az ő dallamai által idézi az eredeti stílusmegoszlások előtti időket. És a név amihez minden előbbi gondolat párosul nem más, mint Mike Ness. Az ő irányába tett megállapításaim szerintem kellően tükrözik, milyen elfogult is vagyok vele szemben. Azonban ez az elfogultság egy pillanatra sem érdemtelen.

Tehát a szóban forgó album a tizedik a sorban, amit a Social Distortion névű banda égisze alatt jegyez. Ahogy már utaltam rám "78"-óta ő az egyetlen, aki folyamatosan a zenekar tagja. A fennállás óta -nem csalás nem ámítás- pontosan húsz zenész váltotta a posztokat az évek során. A legutóbbi 2010-ben megjelent Hard Times and Nursery Rhymes készítése alatt is történt változás, ekkor éppen a dobok mellett cserélt helyet  Adam Atom Willard egy másik ütőssel. Atom arra hivatkozott, hogy bármennyire is szereti a Social-t  két bandában már nem tud úgy teljesíteni, hogy az mindenkinek jó legyen. Tudjuk jól ő az AVA drummer-e. Szóval nehézségek voltak és lesznek is, de úgy gondolom amíg Ness bácsi lélegzik addig lesz Social Distortion is.

Az albumról csak annyit szeretnék előljáróban, hogy a punk-rock-ra éhes rajongók valamilyen szinten éhesek  maradnak. Minden nagyon Social-ös, de a stílus egy kicsit visszafogottabb, mint annak idején. Amúgy ha jól meg nézzük a címet az utolsó két szó árulkodó is lehet a műfajjal kapcsolatban. A modókákat itt értsük úgy mint azok a bizonyos megszokott rockabilly-s stílusjegyek sokaság, amit ezen az albumon végnélkül nyomatnak az öreg rockerek. Ettől olyan laza lesz minden szám, hogy az néha-néha már kicsit sok. A korongot lezáró dalra külön felhívom mindenki figyelmét. Nem kell hozzá nagy angol tudás, hogy megértsük miről is szól ez a nóta.

Ezt a bejegyzést a Still Alive soraival zárnám:
 And I’m still alive and I will survive             

                                                                               

Machine Gun Blues


és szóljon az a szám, amit minden színpadra lépésnél el kell játszania Mike-nak