My Chemical Romance - Danger Days: The True Lives Of The Fabulous Killjoys

megjelenés éve: 2010
tracklist:
01. Look Alive, Sunshine
02. Na Na Na (Na Na Na Na Na Na Na Na Na)
03. Bulletproof Heart
04. SING
05. Planetary (GO!)
06. The Only Hope For Me is You
07. Jet-Star and the Kobra Kid/Traffic Report
08. Party Poison
09. Save Yourself, I'll Hold Them Back
10. S/C/A/R/E/C/R/O/W
11. Summertime
12. Destroya
13. The Kids From Yesterday
14. Goodnite, Dr. Death
15. Vampire Money

myspace: http://www.myspace.com/mychemicalromance
My Chemical Romance - Danger Days: The True Lives Of The Fabulous Killjoy (töltsd le)

Megjelent az album és sokaknak érthetetlen ez a különleges atmoszféra, ami jelenleg áthatja a lemezt és a bandát. Első hatásra olyan másnak tűnik ez az új stílus, téma, hangzás, hogy valóban elgondolkodunk azon szükségünk van e erre a zeneitermékre. A srácok jelleme és ezáltal az egész banda lényegében változott óriásit. A The Black Parade lemez után a My Chemical Romance elérkezett egy olyan pontra, hogy ha nem hajlandóak változtatni; örökre kapnak egy bizonyos negatív megítélést az őket nem szívlelő emberektől. Gerard Way és csapata azonban erősebb jellemű annál, mintsem hogy feladva beálljon a sorba és pályafutás hátralévő részében a klasszis együttesek fekete bárányai között bégessen. A Danger Days: The True Lives Of The Fabulous Killjoys tulajdonképpen az ellendrukkerek népes táborának lett címezve. Én úgy érzem a; Tudjuk mi így is srácok! mondat nem egyszer hangozhatott el a stúdió falai között.

A sztoriban még elég nagy jelentősséggel bír az a tény, hogy a banda tagjai szerint is a Black Parade egy túlságosan is komoly, sötét és nem hétköznapi témával felruházott szerzemény lett ahhoz, hogy ennek hatásait egész életükön keresztül cípeljék. Mint tudjuk ezen album témaja a halál előtti pillanatok és az emberben ilyenkor felmerülő érzések, gondolatok sokasága volt. Hát mitagadás Gerard-nak volt honnan ihletet merítenie ehhez. Na, de az album lefutása és megannyi koncertezés után (és közben) jöttek a problémák. A gondok velejét képezte az a bizonyos emo irányzat.

Itt jegyezném meg, hogy ebből természetesen olyanok csinálták óriási ügyet, akiknek fogalmuk sincs arról ez honnan ered, hová tart, esetleg jelentős képviselőit avagy mostanában tevékenykedő együtteseit ismerné. Mivel ez az én blogom és személyes vélmenyeimet formálom meg az engem folyamatosan inspiráló zenékről, úgy érzem leírhatom ide, hogy én a My Chemical Romance nevezetű bandát soha nem soroltam ebbe a műfaj megformáló -mert nem külön stílus- hatásba. Természetesen vannak áthajlások, de ettől függetlenül a zenekar mindig is erősen állt a punk rock-ra épített világukon.

Killjoys

Kanyarodjunk azonban vissza a szóbanforgó idei lemezhez. Természetesen ahogy már megszokhattuk ez is egy koncept album, sőt összetettebb és érdekesebb, mint az előző. A srácok új elképzeléseikben mindenekelőtt több fényt és színt akartak, mint eddig valaha. Ehhez a gondolatmenethez jól párosul Gerard művészi ambícióji és végre megalkothatta a várva várt képregényét. A történet környezete a jövő 2019-ben, ahol a színek és a művészet már csak fogalomként létezik. Van azonban pár lázadó, akik együtt küzdenek mindezért. Ők a Killjoys. A feltűnő ruhák, valamint a negatív hatású díszletek mind-mind a frontember mukáit dícsérik. Szóval megtörtént a csoda, mert ki gondolta volna, hogy pont ez a banda fog magának ilyen témát választani. Száznyolcvan fokos fordulatával a Danger Days szöges ellentéte elődjének. Vidámság, színek, fény és lázadás valamint lázadás a legfőbb jellemzői. A számokra külön nem térnék ki, mindenki döntse el maga, hogy neki mi tetszik. Én úgy gondolom a mögöttes tartalom a legfontosabb ennél az albumnál. Nekem 10/10.

1.rész


2.rész


live (Na na na)


live (Sing)

A Day To Remember - What Separates Me From You

megjelenés éve: 2010
tracklist:
1. Sticks & Bricks
2. All I Want
3. It's Complicated
4. This Is the House That Doubt Built
5. 2nd Sucks
6. Better Off This Way
7. All Signs Point to Lauderdale
8. You Be Tails, I'll Be Sonic
9. Out of Time
10. If I Leave


myspace: http://www.myspace.com/adaytoremember
A Day To Remember - What Separates Me From You (töltsd le)

Az A Day To Remember ismét letette névjegyét a kreatívan megmunkált pop punk és hardcore egyvelegét képző mostanában igen kedvelt modern zenei stílus -egyre nagyobb és sok zenészt foglalkoztató- díszes asztalára. A "munkamániás" floridai banda újra bizonyította, hogy ez a formáció nem csak egy a sok közül. A legutóbbi Homesick anyaguk óta a srácok már-már tévedhetetlenek. A munkáik egytől-egyig profizmust és fantasztikus érzéket mutatnak, amellyel minden dalukat felruházzák és a lehető legjobban készítik el. Hál' az égnek az idei nagylemezük se kivétel, és a teljesítményüket csak pozitívumokkal tudom jellemezni. Stílusilag olyannyira hasonlít a Homesick-re, hogy akár közvetlen folytatása (Part 2) is lehetne. Mind a hangszerelés, a témák, de még az apró ritmikai egységek is majdcsak ugyanazok. Jelen esetben ez csak még tetszetősebbé teszi az albumot, mert hát miért változtatnának azon, ami már egyszer lehengerlő volt. Senki ne gondolja, hogy ezek az ismétlések unalmassá tennék a nótákat. A zsenialitásuk pont ebben nyilvánul meg; úgy alkotják újra és újra elképzeléseiket, hogy közben minden számban elrejtenek valami abszolút tökéletes momentumot.

Az album címe What Separates Me From You, ami tíz számot tartalmaz némivel több mint félórában. A srácok második közös munkájukat végezték a New Found Glory-ból méltán ismert Chad Gilbert-tel. Én leginkább ezen szemény jelenlétének tudom be, hogy a valamikori "halálhörgős" vadságot szépen lassan felváltja a populáris elemek túlnyomó többsége a zenéjükben. Igaz soha sem volt mogorva mentalitásuk a zenekar tagjainak, én mégis úgy látom, hogy mostanában a komolyságot és vidámságot más oldaláról közelitik meg. A dolog pikantériája azonban, hogy az album egy elég zúzós, hörgős vokállal indít, de ezután szépen lassan körvonalazódnak a fent említett megállapítások. A folytatásban az az All I Want robog, amely a lemez beharangozója is volt. Ezután jönnek sorba a jobbnál jobb trackek, ezekre külön nem is térek ki. Viszont van egy dal az utolsó előtti helyen, ami igencsak említésre méltó. Ez egy komolyabb része a lemeznek és ez a szám talán a korong csúcsa. Igen igen az Out Of Time van szó. Mindent összevetve örülök, hogy van még olyan banda, aki albumról albumra képes hozni a tőle elvárható teljesítményt.10/9

Social Distortion - Machine Gun Blues



A jelenlegi Social Distortion

A punk rock, valamint a rockabilly sítlusok egyik valaha volt legnagyobb alakja Mike Ness hét év szünet után ismét nagylemezzel örvendezteti meg mára monumentálissá duzzadt rajongói táborát. Az album hivatalosan a Social Distortion névvel fémjelzett bandától kerül ki, de akik kicsit is jártasak a témában; tudják, hogy Mike és a Social neve már összeforrott egy egészet képez. A korong a Hard Times and Nursery Rhymes címet kapta és előreláthatóan 2011 januárjában kerül a boltokba az Epithap Records jóvoltából. Szóval egyenlőre ennyit a hírről és most hallgassuk meg az első single-t a Machine Gun Blues-t.

  

Escape the Fate - Escape the Fate

01. Choose Your Fate
02. Massacre
03. Issues
04. Zombie Dance
05. Gorgeous Nightmare
06. City of Sin
07. Day of Reckoning
08. Lost In Darkness
09. Prepare Your Weapon
10. World Around Me
11. The Aftermath (The Guillotine Part III)


myspace: http://www.myspace.com/escapethefate
Escape the Fate - Escape the Fate (töltsd le)

A várva várt album megérkezett ugyan, de számomra nem hozta azt a szintet, amit ez a banda az előző nagylemezük után felállított. Nem kell azonban megijedni, mert még így is kategóriája messze legjobb zenekara. A dolog lényege inkább az a tény, hogy a This War Is Ours egy piszkosul dögös, kegyetlenül jó, igazi rock csemege volt és az elsöprő lendületével egyedi stílust alkotott. A mostani Self-titled szerzemény már sokkal megszokottabb trendet követ. Ha úgy tetszik a srácok egy kicsit beálltak a sorba egyéniségeiket csöppet a háttérbe szorítva. A stílusuk és hangulatuk is komorabb lett, ami rányomta a bélyegét az összes számra. Az album legfőbb paraméterei tizenegy track és valamivel több mint negyven perc. A produceri munkálatokat az a Don Gilmore végezte, aki legutóbb a Bullet For My Valentine -  Fever című lemezénél alkotott hatalmasat. Hát ez most nem igazán jött össze. Holott megannyi híresség is inspirálta az együttest. Köztük is legnagyobb név a Marilyn Manson-t és Rob Zombei-t is megjárt gitáros John 5, valamint Mick Mars a Mötley Crüe-ból. Szóval a sikerhez ismételten minden adott volt és tulajdonképpen jó album lett, de ezen banda esetében a jó kategória elég elszomorító.

Az egész egy sejtelmes nyitánnyal kezdődik és a Massacre őrülettel folytatódik. Elég erős indítás ez, de valamennyire megfesti az album alaphangulatát. Ez a hangulat azonban ahogy már említettem nagyon komor, komoly és a továbbiakban "vidám" pillanatra ne is számítsunk. A harmadik helyen az Issues található, amely még az album megjelenése előtt kijött. A számot a banda, valamilyen érthetetlen ok miatt klippre is vitte. Már csak azért érthetetlen ez a döntésük, mert az album leggyengébb, legsablonosabb, legötlettelenebb nótája.  Monte gitárszólóján kívül minden momentuma értékelhetetlen. Itt jegyezném meg , hogy talán ő tett hozzá a legtöbbet a számokhoz és egyéni megmozdulásai rendre feldobják azokat. Figyelemreméltó jelenség. Na de haladjunk tovább, mert valahogy innen kezd értékelhetőt mutatni a lemez. Mind a Zombie Dance mind pedig a Gorgeous Nightmare nagyon tetszetős, technikásabb dalok. Ezeknél már fel-fel kapja a hallgató a fejét. A City Of Sin ismételten keményebb szám, de inkább ilyen átvezetőnek mondanám. A Day Of Wreckoning-től azonban a következők egytől egyig remek alkotások. Kiemelném azt a csodát, aminek neve World Around Me. Fantasztikus számról van szó. Nagyon lassú és érzelmes dal, tökéletes hangszerelésben, kiegészítve klasszikus hangszerekkel és ódai effektekkel díszítve, amire a habot ismét Monte szolgáltalja egy eszméletlen gitárorgiával. Nem is gondoltam volna, hogy a srácok még ezen az albumon képesek örökre maradandót alkotni. A lezárás a jól megszokot The Guillotine harmadik része The Aftermath névvel jegyezve. Az album kiadását egy delux verzió is követte két új számmal, valamint a "borzalmas" Issues elektronikus zene(?) formájában. 10/7