megjelenés éve: 2010
tracklist:01. L'Italia Che Muore
02. Lamenti
03. Nel Nome Di Chi?
04. La Striscia Del Pianto
05. Invisibile
06. Spiegami Perchè?
07. Stagioni Perdute
08. Il Cielo Che Non C'è
09. La Terra Trema
10. Fantasmi
11. La Linea Del Tempo
myspace: www.myspace.com/linvasionedegliominiverdi
L'invasione Degli Omini Verdi - Nel Nome Di Chi? (töltsd le)
Mindig nagy érdeklődéssel tölt el olyan előadót vagy zenekart hallgatni, akik igenis elhagyják a trendet és a saját anyanyelvükön énekelve megpróbálnak érvényesülni minél jobbnak és közismertebbnek lenni. Az ilyen esetekben nagyon fontos, hogy milyen stílusról és milyen nyelvről van szó. Mivel én nem vagyok nyelvész ezért most az olasz szavak, kifejezések és a punk rock közötti egyensúlyt valamint harmóniát nem elemezném.
Leginkább most arra a tényre szorítkoznék, hogy milyen kellemes kis bandát ismertem meg a L'invasione személyében. Sajnos az ismeretem csak az idei albumukra koncentrálódik, de úgy gondolom, hogy talán ez nem is olyan furcsa, mivel nemzetközi szinten elismerté talán csak ezzel a korungukkal válhatnak. Az előzőekbe bele-bele hallgatva úgy vélem azok jó tanuló anyagai voltak a bandának,de ennyi. A 2010-es lemezük teljes mértékben kielégíti a modern punk rock stílust, márami a kötelező elvárásokat illeti.
A hangzásuk nyers és határozott, emellett nagyon dallamos és abszolút érdekes. Olaszos, latinos, laza dalokról szó sincs, sőt inkább tüzes, kemény oldalukról mutatkoznak be ezek a talján srácok. Picit hiányoltam a számokban a lüktető tempót, de a kifejező refrének és precízen kidolgozott gitár témák és szólók már-már feledtették a hiányérzetem. Az albumhoz eddig egy klipp is készült, amely viszont teljesen olaszos stílusban játszódik. A helyszín egy templom melynek két főszereplője; egy közelsem tiszta életű fiatal és szexi csaj, valamint a cölibátus nagy terhével küzdő pap (padre). A téma megfejtéséhez nem kell olaszul tudni egyértelműen a bűnökről és a bűnbeesésről van itt szó. Az albumot összegezve én ajánlanám a srácoknak, hogy próbálják meg az angolt is mert biztosra veszem, hogy ilyen hangzásvilággal ha nem is egy csapásra, de biztos híresek lennének a nagybetűs punk rock életben. Ha viszont maradnak az anyanyelvüknél én akkor is megemelem a kalapom előttük. 10/8
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése