Ellegarden

Tehát ebben a bejegyzésben csak egy kis visszaemlékezést szeretnék generálni japán egyik -számomra- valaha volt legnagyobb pop punk zenét játszó banájára. Az ok amiért ezt most eröltetem; a visszatérés fantasztikus híre. Ez eddig jó hír csak, hogy a srácok mára külön zenekarokkal hódítják újra az alternativ rock hatalmas hullámait. A valamikori kvártetből háromnak  biztosan van új együttese a negyedik személyről sajnos csak egy-két cikk lelhető fel.
Na szóval alább találjátok az emlékeztetőt, akik számára ismeretlen volt azoknak banda ajánlót. A jövőhétre tervezem a frontember új projektjének bemutatását. Majd a sorban jön a másodgitáros és a dobos új bandájának elemzése a tervek szerint.

         

név: Ellegarden

ország: Japán

stílus: Pop Punk

myspace: -

official site: -

A következőkben bocsássatok meg nekem, de egy olyan bandáról fogok írni, amely már sajnos feloszlott. Úgy érzem ezek a srácok megérdemlik, hogy az elmúlt időkben öszzehozott munkájukról, minél több embernek szép szavakkal nyilatkozzak, ugyanis számomra eddig ők voltak a modern pop punk alfája és omegája. Igen jól látod pop punkot írtam és még hozzá tudatosan. Én egy olyan ember vagyok, hogy tudom mi való nekem -punk rock-, de a jótól nem zárkózom el, mert ami jó az jó és ha zenéről van szó mindenféleképpen hallanom kell. Na tehát, akkor maradunk az előző bejegyzéshez hasonlóan Japánban. Az együttes 1998-ban alakult. Nem hamarkodtak el semmit. Az első maxijukra három évet kellett várni és csak ezután 2002-ben jöhetett a debütáló lemez, ami jobbára meg is határozza az Ellegarden zenei felépítését, hangzását és stílusirányát. Az énekes hangszíne -lehet, hogy ezért sokan megköveznének- engem a Tom Delong által énekelt vékony dallamos hangra emlékeztett. Egy-két számban kiköpött Tom hangja van. (Aki nem hiszi annak: Pepperoni Quattro album - 06. My Bloody Holiday) Térjünk azonban vissza az albumokhoz, mert hála az égne van belőle még pár darab, mivel hogy 2002-től kezdve minden évben kiadtak egy minőségi és összeszedett korongot. A lemezeken egy hatásos irányt követve egészen a banda feloszlásáig tartották magukat a magas színvonalas pop punk-hoz. Ezek mellett állandó fellépői voltak a Sommer Sonic fesztiváloknak, ahol nemzetközi zenekarok is felfigyeltek a keleti srácok kiemelkedő tehetségére, ebből kifolyólag el is indult a világ meghódítása az együttes számára. Ez már a 2007-es kiválóra sikerült album után történt. Talán ez lehet a vég oka, mert hát az Eleven Fire Crackers-en lehetett érezni, hogy ezt az anyagot már nehéz lesz űberelni. De egy reménysugár újra felcsillant; a banda elkezdett újra stúdiózni. Ekkor azonban megtörtént az amitől a rajongók mindig is tartottak -meddig lehet ezt ilyen jól csinálni?- és a srácok annyira percízek voltak magukkal szemben, hogy már másra nem is figyeltek, ami elég nagy baj, hiszen a közös zenéléshez közös ötletek is kellenek. Itt véget is ér a történet és egy szokásos best of albummal le is zárták a dolgot és azóta semmi újat nem hallottam felőlük. Azonban vígasztalódjunk a régi nagy szerzeményeken, mert van média anyag tőlük rendesen. Mindenki számára ajánlom!!!

Don't Trust Anyone But Us (2002) (töltsd le)
Bring Your Board!! (2003) (töltsd le)
Pepperoni Quattro (2004) (töltsd le)
Riot on the Grill (2005) (töltsd le)
Eleven Fire Crackers (2006) (töltsd le)



klippek:

Salamander



Space Sonic



Fire Cracker



Jitterbug



live:

Missing