The Hiatus

név: the HIATUS

ország: Japán

stílus: J-Rock / Alternative

band website: http://thehiatus.com/index.html

Mint azt már az előző bejegyzésemben taglaltam az Ellegarden romjain a közelmúltban három banda is életre kapott. Remélem mindenkivel sikerült legalább egy kicsit megkedveltetnem az előző mondatban említett japán pop punk egyik legkiemelkedőbb alakjait. Ezek mellett sajnálattal kell közölnöm, hogy az Ellegarden hatalmas sikerére se egyik se másik ex-tag új zenekara nem hajazhat, ugyanis ezek a bandák messze eltörpülnek a nagy név mellett.

Terveim szerint mindenkiről írtam volna ajánlót, de pár meghallgatott szám után rádöbbentem, hogy az amit én az Ellegarden-ben szerettem rég kiveszett ezekből a srácokból és az új gondolataik, meglátásaik teljesen kiforgatták régi valójukat. Az egyetlen, aki talán valamennyire őrzi még azt a régi bizonyos lángot a frontember Takeshi Hosomi. 

Az ő mostani bandája a főcímben szereplő the HIATUS. Aki figyelmesen elolvasta az előző cikkem az tudhatja, hogy az Ellegarden feloszlásának fő oka az új irányzatok keresése és az önálló tervek megvalósítása volt. Ebből következik, hogy a Hiatus szinte egy egyszemélyes zenekar, attól függetlenül, hogy maga a zene és hangzás elég összetett. Takeshi 2008-tól kezdett munkába lendülni és  összeválogatni profi zenészekből alakult bandáját. A zenésztársai egytől egyig valamely ha nem is híres, de régóta munkálkodó együttes tagjai. 

Tehát -ahogy azt már a keleti bandáknál megszokhattuk- hatalmas íramban vágtak a dalok gyártásába a srácok. Egy év közös zenélgetés után 2009 májusában nagylemezzel jelentkeztek. Töbszöri meghallgatás után úgy gondolom a nagy érdeklődés inkább szól Takeshi Hosomi-nak, mintsem a kiadott korongnak. Enyhén szólva sem üt akkorát, mint azt sokán várták volna. Természetesen szó sincs arról, hogy szinten aluli lenne az album, de sajnos az Ellegarden valamkori frontemberétől jobbat vártam. Még akkor is kitartok ezen gondolatom mellett, habár pontosan tudom, hogy egy merőben más koncepcióról van szó ennél a bandánál. Lágy dallamokkal és magasztos hangzássál jellemezhető szinte az összes szám. A sílus sokkal fúzionálisabb és kevertebb, mint a pop punk-nál. Ez talán a billentyűs dallamsoroknak és technikás dob témáknak, kiállásoknak köszönhető leginkább. (A változást ha egy példával kéne ábrászolnom én a Blink 182 és Tom Delong, vamint az Angels And Airwaves históriáját venném elő. Közel hasonlóan formálódott Takeshi Hosomi is.) Ezektől eltekintve ez egy jó album és érdemes meghallgatni nem úgy, mint a rákövetkező EP-t. Mert igen a lemez kiadása után  alig fél évvel egy rövid anyag is megjelent, mely három számot tartalmaz. Na ezek egy az egyben elrugaszkodnak minden eddig tőlük hallott számtól. Vonósokkal karöltve indul az első szám és hát én rá se ismertem az általam annyira nagy becsben tartott Takeshi hangjára. Sajons a folytatás sem volt különb. Bízom benne, hogy nem ezen az úton haladnak tovább és fejükhöz kapva visszatérnek a bemutatkozó albumuk hangzásához.                            

                    

The Hiatus - Trash We'd Love (töltsd le)

The Hiatus - Insomnia -EP- (töltsd le)