2010. október 30., szombat

New Medicine - Race You To The Bottom



















megjelenés éve: 2010
tracklist:
1. Laid
2. Rich Kids
3. Little Sister
4. End Of The World
5. Baby’s Gone
6. Resolve To Fight
7. Never Heard
8. American Wasted
9. It’s a War
10. Race You To The Bottom
11. Sun Goes Down

myspace: http://www.myspace.com/newmedicine
New Medicine - Race You To The Bottom (töltsd le)

Ebben a bejegyzésben egy vagány, de nem kifejezetten punk rock stílust képviselő banda első albumára hívnám fel becses figyelmeteket. Debüt albumról lévén szó nem igazán tudunk pontos következtetéseket levonni -múlttal, jövővel kapcsolatban-  így öszpontosítsunk a jelenre. És hogy mi a jelen a New Medicine házatáján? Haladjunk soraba a számokon. és minden kiderül. Első szám a  Race You To The Bottom címűre keresztelt albumon a Laid, mely a lemezt megelőző single és klipp alapanyaga is lett. Szóval a szám abszolút nyitán jellegű -jó helyre került-. A stílust csöppet zavarosan építik fel a srácok. A kemény indítást követően egy kis hip hop, rap témával folytatnak, majd a refrén a mai populáris modern rock minden szépségét megmutatja. A második szám a Rich Kids, ami már teljesen rap rock irányzat felé tereli a dolgokat. Igaz ez a vonulat nem tartozik a kedvenceim közé,  azonban ennek a bandának annyira jól hangszerelt dallamvilága van, hogy meg se fordult a fejemben, hogy mellé nyúltak volna. A Little Sister-t és az End Of The World-öt nagyon nem taglalom. Róluk csak annyit, hogy kicsit sablonos lágyabb szomorkás nóták, de semmi érdekfeszítőt nem tartalmaznak. A Baby's Gone viszont már egy komoly, érzelmes szám, azon ismertetőkkel, amit egy ilyen dal megkíván. Nagyon jól áll ez a szerelmes téma az énekes hangszínének. Na de ezután olyat hallatok, hogy leesik az állatok. Resolve To Fight címmel érkezik az album közepe és fénypontja. Laza mégis feszes, és ritmikában verhetetlen remekmű. Van felvezetés, átvezetés, kiteljesedés és befejezés. Nagyon eltalált track és már csak ezért megéri meghallgatni az albumot. Higyj nekem...érdemes. A Never Head szintén érzelemgazdag alkotás és csak megerősíteni tudom előző állításomat, ennek a srácnak/srácoknak ezeket kell erölteni. Ezután ismét egy hip hop rock szerzemény. Megjegyzem ez se áll messze a zenekartól, de nekem a rock-os dalaik jobban fekszenek. (De ez egyénreszabott) Na és a vége előtt eggyel jön az album címét is adó szám, ami teljesen keveri a két stílust -hip hop, rock- , viszont teljesen megfelelő arányban. Ez az egyveleg már tetszetős munkát eredményezett. A végén a nap is lenyugszik a Sun Goes Down-nal. 10/7                                                                                  









az albumon nem kapott helyet

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése