Akik esetleg nem tudnák az AFI-nak 2009 végén jött ki új albuma legutóbb és én már előző blogomon szép szavakkal le is írtam(alul mellékelem), milyen kiváló alkotásnak találom ezt a korántsem megszokott hangzást és témát ettől az előadótól. A Medicate után szintén sikerült beválasztani a srácoknak és nagy örömömre az alábbi számból csináltak egy kis mondanivalóban bővelkedő videóanyagot. A képek egytől egyig a Medicate-hez hasonlóan tiszat árnyalatú szinek rendezett kavalkádja. Emellett bűnös tettek és gondolatok hosszú lajstroma is egyben, amelyben ellentmondásosan építik fel az egésszet. A VEVO-nak hála már-már HD minőségben élvezhetjük a videót.
Igaz nem annyira friss ez a klipp, de én még is csak úgy gondolom az AFI egy olyan nagymúltú banda, amelynek nem érdemes lemaradni egyetlen mozzanatáról se.
AFI - Crash Love (2009) (töltsd le)
2009. Okt. 4
Na hát akkor... következzék egy olyan banda új lemeze, amelynek rajongói eléggé kételkedve fordulnak az újkori A Fire Inside nevű együtteshez. A legfőbb kérdés idén punk-rock-ker berkekben, hogy megtőrténik e az a bizonyos feltámadás, ami idézheti a régi AFI-t. A válasz elég bonyolult, ugyanis feltámadásról szó sincs. Azonban valami új születik a régi hamvakból és az igen is figyelemre méltó. Lehet ezért a kijelentésemért most sokan megköveznének, de én ezután a friss album után így látom a dolgokat. A legutóbbi Decemberunderground után senki ne várja, hogy a banda egy vezércsapással 180 fokot fordul és visszaaraszol a régi 96-os Nitro Records-os hangzáshoz. Sokan a banda egyik legnagyobb kudarcának tartják a nyuszis lemezt, ami azonban tévhit. A tény az, hogy a srácok a 2003-ban elkezdett fokozatos stílusváltásban új hangzásukkal egyre több rajongót toboroztak maguk köré. A régiek nagyrésze pedig mindig is kitartott a zenekar elképzelései mellett és valjuk meg nem sok olyan banadában van Davey Havok énekhangjával vetekedő frontember. Ő egy igazi egyéniség, aki mindig is meghatározó alak volt és lesz a punk zenében. Térjünk ki a Crash Love-ra is. Nagyon rég vettem már észre azt a jelenséget, hogy egy borító ilyen popmásan illene a zene hagnzásvilágához. Pedig ez most nagyon érvényesül. Minden egyes dallam és hang olyan magasztos, tiszta és emelkedett, hogy legjobban az aranyozott színek és árnyalatok passzolnak hozzá. A számokra most nem térek ki külön-külön, viszont annyit még megjegyzek, hogy ez már nem a Decemberunderground-os AFI. Annál sokkal több, még akkor is, ha számomra inkább volt érdekes és nem negatív az a bizonyos múltkori sokat által vitatott album. Ez a lemez viszont ahogy már írtam egy újjászületett AFI-ról szól és a lágy kristálytiszta dallamos hangokról. Ja és ha már ilyen zenét hallgatunk olyan előadóktól hallgassuk, akik izzig vérig profik még ha fel is áldozták magukat a punk-rock képzeletbeli oltárán a megújulás érdekében. 10/8
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése