A nagy multú német bandának idén már kilencedik lemeze jelent meg. Még 1993-ban alakultak és ezután a remek lemez után nem gondolom, hogy a visszavonulást fontolgatnák. Nemzetközi szinten annyira nem, de a hazájában punk berkekben sűrűn felhangzik az együttes neve, ami valójában tévedésből alakult ki. A sztori csak annyi, hogy amikor a banda kitalálta a nevet (valamiféle fánkot jelent) a basszeros rosszul írta azt le. A srácoknak annyira megtetszett ez a semmit mondó szó, hogy egyből a zenei filozófiájukat is ráépítették. Na térjünk rá az albumra. Ami először szembeteünő az az, hogy a zenekar is osztja azt a véleményt miszerint "hosszú az út hazafelé". Na és akkor itt már el is gondolkodhatunk azon, hogy valóban értelmetlenül egyszerűen csak punk rockot nyomnak e ezek a srácok. Majd felcsendül az első szám és mintha AVA-t hallgatnál szinte szárnyat bont a dal és repülni kezdesz vele te is. A folytatás csak az előzőeket igazolja és szó szerint a csillagokig emelkedik maga a banda is (majd a melléket klippnél meglátod mire gondolok). Valamilyen különleges jelenséget alakít ki a hangzás a természet és a lehetetlen között. A stílus tudatos és megfontolt, komoly témával megspékelt punk rock. Az album már a negyedik számnál kiteljesedik és meghallható minden, amitől jó ez a banda. Dallamos, nyers és kidolgozott. Különféle hangszereket, vokál beállításokat és zenei stílus jellemzőket vonultatnak fel a következő számok. Kiemelem ebből a szakaszból a Make Believe-t és a Who You Are-t. Az előbbit a minőségi punk rock, az utóbbit az érzelemdús dallamvilága miatt részesítem előnyben. Innentől három gyengébb számmal folytatódik a korong, de még így is 10/8.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése